Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963.
–
pomiriši oca sine
sine moj izvini što te nikad nisam rodila
prosto nije naišao onaj koji bi mi te napravio od čistog vazduha
i čiste želje i čiste duše koja se ne zakopčava na ledjima
nije zalepršao u meni onaj živi leptir od šara mojih sazdan
niti je uopšte prošao pored mene takav neki
koji nije trebao da mi kaže ništa a da ja kažem hoću
izvini sine što te ne učim motao motao svilicu
na nežnu malu ručicu
i gusu baba gusu deda
ni prvi korak ni male boginje
ni prve ljubavi ni prve ranje ni prvi strah
ništa propala stvar od guranja želje uz brdo
sine ako me ikad igde sretneš ispričaću ti
da se ovih dana pojavilo jedno visoko čelo do u nebo
i jedna velika nežna šaka sa položenim zlatnikom
koji bi rado ćutanjem stavila na moj pupak da me oplodi
žarom tihih ratnika i pomalo samoubica nežnosti
tužan mu je osmeh i često bezrazložno vesela narav
noć mu letuje u podbratku što miriše na laku kolonjsku vodu
i ne znam da l bi ti se dopalo da te baš on ljulja
na svojim širokim grudima a ti se smeješ sisajući prst
a ako ga sretneš pomiriši ga sine
ako na tebe i mene miriše naš je
a ako ne
opet mi oprosti što te nikad roditi neću
prosto nije naišao onaj koji bi mi te napravio od čistog vazduha
i čiste želje i čiste duše koja se ne zakopčava na ledjima
nije zalepršao u meni onaj živi leptir od šara mojih sazdan
niti je uopšte prošao pored mene takav neki
koji nije trebao da mi kaže ništa a da ja kažem hoću
izvini sine što te ne učim motao motao svilicu
na nežnu malu ručicu
i gusu baba gusu deda
ni prvi korak ni male boginje
ni prve ljubavi ni prve ranje ni prvi strah
ništa propala stvar od guranja želje uz brdo
sine ako me ikad igde sretneš ispričaću ti
da se ovih dana pojavilo jedno visoko čelo do u nebo
i jedna velika nežna šaka sa položenim zlatnikom
koji bi rado ćutanjem stavila na moj pupak da me oplodi
žarom tihih ratnika i pomalo samoubica nežnosti
tužan mu je osmeh i često bezrazložno vesela narav
noć mu letuje u podbratku što miriše na laku kolonjsku vodu
i ne znam da l bi ti se dopalo da te baš on ljulja
na svojim širokim grudima a ti se smeješ sisajući prst
a ako ga sretneš pomiriši ga sine
ako na tebe i mene miriše naš je
a ako ne
opet mi oprosti što te nikad roditi neću
Izvor: autor
fiam szagold meg apádat
fiam ne
haragudj sosem szültelek meg
az aki
tiszta levegőből őszintén tiszta szívvel tudott volna megteremteni
aki nem
hátul gombol egyszerűen nem került elém
az a tarkaságommal
ékesített életvidám lepke sem rebbent bennem
és olyan
sem ment el mellettem
akinek
igent mondtam volna a nélkül hogy megszólalna
bocsásd
meg fiam nem tanítalak selymet sodortam
gyengéd
kacsódra sodortam
meg
csitt anyóka csitt apóka
első
lépés sincs bárányhimlő sincs
első
szerelem sincs első seb sincs első félsz sincs
kudarcot
vallott kísérlet a vágyak hegyre görgetése
fiam ha
valaha is találkozunk elmesélem
ezekben
a napokban égig érő homlok jelent meg
meg egy
hatalmas gyengéd tenyér aranytallérral
melyet köldökömre
szívesen tennék hogy a halk harcosok lelkesedésével
és az
öngyilkosok gyengédségével termékennyé tegyen
mosolya
szomorú és gyakran minden ok nélkül vidám
könnyű
pacsuliillatú tokájában nyaral az éj
és nem tudom szeretnéd-e ha széles mellén
éppen ő ringatna te meg ujjadat szopva nevetsz
fiam szagold meg ha egyszer találkozol vele
ha
illata a tiéd és az enyém akkor a miénk
de ha
nem
bocsásd
meg hogy sosem szüllek meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése