Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –
moj me dragi zove ljubo
išli smo pre neki dan
u neku žešću zabit u srcu zemlje
kaže hoće da mi kupi parče reke
a reka joj valovita joj šumovita
moj me dragi zove ljubo
onda smo posetili jednog umetnika
štro druguje s vevericama
radi ikone na neobradjenom drvetu
i krije se od žene iza zbunja kad
puši
ima slabo srce pa ga ona grdi
pili vino od šumskih jagoda
moj me dragi zove ljubo
onda smo sreli dva mlada francuza
ladno žive u kombiju nasred
napuštenog puta
čekaju da kupe zemlju da prave kuću
od blata
i tu na miru duvaju do kraja života
jer kažu srbi su pitom narod
a moj me dragi opet zove ljubo
onda smo uzeli bateriju i pokrili
se po glavi
teškim pravljenim jorganom sa juga
čitali stripove i moje brljive
pesme
napisane u doba kad sam bila kamen
moj me dragi i tad zove ljubo
onda smo se ovo ono mazili i znate
već dalje šta
onda smo jedno drugom prste u uši
stavili
pravili se da nismo postojali pre
nas
i tako
moj se dragi uselio u mene
svejednako zovući me ljubo
oh ljubo
Izvor: Ana Nikvul: „Četiri
feferone za rastanak“, Neopress, Beograd, 2015.
kedvesem
szerelmemnek nevez
pár napja a föld szívének
holmi eldugott sarkába mentünk
mondja nekem egy folyórészt akar venni
ám a folyó jaj kanyargós jaj erdővel szegett
kedvesem szerelmemnek nevez
azután egy mókusokkal barátkozó
művészt látogattunk meg
csiszolatlan fából készít ikonokat
és feleségétől a bokor mögé bújva cigarettázik
gyenge a szíve hát szidja
szamócabort ittunk
kedvesem szerelmemnek nevez
azután két fiatal franciával találkoztunk
elhagyatott út mellett kombiban dideregtek
földvásárlásra vártak majd sárból házat építenek
ahol életük végéig nyugodtan éldegélnek
mert vallják szelíd nemzet a szerb
kedvesem meg ismét szerelmemnek nevez
azután elővettük a zseblámpát és a súlyos délen készült
paplannal fejünk búbját is betakartuk
képregényeket és az akkor mikor még kő voltam
írt locsogó verseimet olvastuk
kedvesem akkor is szerelmemnek nevezett
azután cirógattuk egymást meg tudják mi következett
azután ujjunkat egymás fülébe dugtuk
úgy tettünk hogy előtte nem is léteztünk
és így
kedvesem belém költözött
mindig szerelmemnek nevezett
ó szerelem
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése