Ana Nikvul Holandski šešir – A holland kalap

 

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Holandski šešir
 
dragi moj
nije to tek tako da mi taj šešir zeleni
pristaje i danas
kad si ono došao na kratko iz nedođije
bila sam na groblju
i mirisala sam na nagorele trpavice i sveće ugašene vinom
a ti si doneo taj šešir i čekao da se obradujem kao dete
kažeš sašio ga najveći holandski šeširdžija
po meri mojih misli i vedrini mojih osmeha
kažeš znao je on da ja umem vešto da ga na kažiprstu vrtim
dok ližem obod čaše krvave od vina i mog karmina
i gledam te kroz kroz dim od cigarete dok nas ruši neki bluz
kažeš pristajem ti takt na takt
dok prevodiš moju poludelu pesmu na dač
koju sam noktom urezbarila u paški kamen
kad smo ono bili jedan grumen
kažeš kad ga staviš na glavu i nakriviš
ličiš lizamon dej
kad ruši zid između zaraćenih zveri majke evrope
kažem
pusti sad dragi to
hajde da pojedemo ovaj grumen zemlje grobljanske
umirićemo oluju
da mi ne odnese šešir u kome ću da te ognezdim
i nosim na glavi sve dok mi ponovo dođeš
i ispričaš mi istu priču
a ja je slušam kao da je prvi put
radoznala i zadivljena tvojim borama
i celim tobom laka od težine tvoje
dragi moj
 
Izvor: autor
 
 
A holland kalap
 
kedvesem
nem csak úgy van hogy az a zöld kalap nekem
ma is jól áll
amikor a sehonnanból rövid időre betoppantál
a temetőben jártam
perzselt szempilla- és borral oltott gyertya illatom volt
te meg hoztad azt a kalapot és vártad hogy gyerekként örüljek
állítod a legnevesebb holland kalapos varrta
gondolataim és mosolyom méretére
állítod tudta míg a bortól és ajkamon a rúzstól véres poharat nyalom
és a cigarettafüstön keresztül bluest élvezve nézlek
képes vagyok mutatóujjamon ügyesen forgatni
állítod taktusról taktusra hozzád illek
míg a körmömmel a pági¹ kőbe akkor vésett
félkész versemet dutchra fordítod
amikor egyetlen gomolyag voltunk
állítod ha fejedre teszed és félre fordítod
Lias Dayre hasonlítasz
mikor az európai összeakaszkodott vadak közötti fal omlik
mondom
kedvesem most tedd félre
gyere együk meg ezt a temetőből eredő rögöt
vihart csendesítünk
mindaddig ne hozza el a kalapot melyben fészket neked készítek
és fejemen hordom míg újra el nem jössz
és ugyanazt a mesét el nem mondod
én meg mint először
érdeklődve ráncaidtól megigézve
lényeddel együtt könnyeden hallgatom
kedvesem
 
¹Pag – dalmát sziget
 
Fordította: Fehér Illés