Julija Kapornjai Vrbas,
23. januar 1966. –
|
Mađioničar
Hodajući
periferijama dana
sretoh
jednom dete
čija me
ljupkost i nevinost
nagnaše
da uzmem
ga u naručje
i upitam
za ime
- Zovem
se Smrt
reče ono
- Lepo
ime – rekoh
Pomalo
apstraktno
(pomislih)
vadeći iz
unutrašnjeg
džepa
sakoa srce
koje
pretvorih u ružu
Njome
okitih kosu devojčice
Da – u
stara dobra vremena
mađioničari
su bili na ceni
1984.
|
Varázsló
A peremvárosban sétálva
kedves ártatlan
gyerekkel találkoztam
akit
ölbe vettem
és neve után érdeklődtem
– Nevem Halál
mondta
– Szép név – állítottam
Kissé elvont
(gondoltam)
kabátom belső zsebéből
szívet elővéve
melyet rózsává változtattam
A kislány haját azzal dísztettem
Igen – azokban a régi szép időkben
tisztelték a varázslókat
1984.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése