Julija Kapornjai Sitne radosti – Apró örömök

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Sitne radosti   Kao mala sakupljala sam japanske salvete i jugoslovenske značke koje mi je otac donosio s poslovnih putovanja Potom su izgubile svoj značaj i postale stvari bez mesta postojanja Jedino je prašina bivala sve vidljivija Vremenom, neobični trenuci postali su vredni sakupljanja da bi kasnije bili opisani rečima ili samo poslužili uveseljavanju srca – Poput „iznenadne plime pobožnosti ili napada smeha koji nam podižu klonule glave.”1    1 iz „Odbrane vatrenosti“ A. Zagajevskog

Apró örömök   Kislányként japán szalvétákat és jugoszláv jelvényeket gyűjtöttem melyeket apám hivatalos utazásairól hozott Majd jelentőségüket veszítve felesleges helyfoglalók lettek Egyedül rajtuk a por volt egyre feltűnőbb Idővel a különleges pillanatok váltak gyűjtésre méltókká hogy idővel szavakba öntve éljenek tovább vagy szívet melengessenek – Akár „az ájtatosság váratlan fellángolásakor vagy kacagáskor ami a csüggedt testnek erőt ad.”1   1A. Zagajewski idézet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Julija Kapornjai Bez daha – Eláll a lélegzete

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Bez daha   U gužvi gradskog autobusa jedino prazno mesto je pored čistača ulica Drži harpun u ruci              za bačene papiriće Dečko je mlad stidi se miriše na dečju pomadu Silazi na sledećoj stanici Na njegovo mesto sedne              plava lepojka okadi prostor parfemom svakog ostavi bez daha   april 2006

Eláll a lélegzete   A tömött városi buszban az egyetlen üres hely az utcaseprő mellett van Az eldobott papírdarabok miatt              szigonyt tart a kezében Fiatalember szégyenli magát gyerekpúder-illatú A következő állomáson leszáll   Helyére szőke szépség                ül a teret parfümillattal árasztja el mindenkinek eláll a lélegzete   2006 áprilisa   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Julija Kapornjai Mađioničar – Varázsló

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Mađioničar   Hodajući periferijama dana sretoh jednom dete čija me ljupkost i nevinost nagnaše da uzmem ga u naručje i upitam za ime - Zovem se Smrt reče ono - Lepo ime – rekoh Pomalo apstraktno (pomislih) vadeći iz unutrašnjeg džepa sakoa srce koje pretvorih u ružu Njome okitih kosu devojčice Da – u stara dobra vremena mađioničari su bili na ceni   1984.

Varázsló   A peremvárosban sétálva kedves ártatlan gyerekkel találkoztam akit ölbe vettem és neve után érdeklődtem – Nevem Halál mondta – Szép név – állítottam Kissé elvont (gondoltam) kabátom belső zsebéből szívet elővéve melyet rózsává változtattam A kislány haját azzal dísztettem Igen – azokban a régi szép időkben tisztelték a varázslókat   1984.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Julija Kapornjai Bez anestezije – Érzéstelenítés nélkül

 

Julija Kapornjai

Bez anestezije   Danima se dogovara i priprema seča sedokose jelke Okuplja se rulja pred smaknuće nadima se snaga zadirkuje uz poneki klokot straha od pada na pogrešnu stranu Zato se prvo grane režu a potom sa vrha skine zvezda vedrih noći Bezrukoj samo ostaje naklon pred publikom i nešto malo topline za mrazovite dane koji neumitno dolaze

Érzéstelenítés nélkül   Napok óta egyeztetnek az ősz fenyő kivágására készülnek Csődül a tömeg a kivégzés előtt feszülnek az izmok kötekednek itt-ott a félelem szól mi lesz ha rossz irányba dől Először az ágakat vágják majd hegyéről a vidám éjek csillagát A karnélkülinek marad a közönség előtti bók és némi meleg a kíméletlenül érkező zord napokra   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Julija Kapornjai Muzejska šetnja – Múzeumi séta

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Muzejska šetnja   U doba neolita kao i danas bilo je važno jesti i prinositi žrtveniku ono što je vredno žrtvovanja To dokazuju glinene posude pravljene po meri čoveka i žitarica koje su držali u njima kao i krvi životinje koju bi prolili Dame su tada nosile tkane haljine kakve bih rado i ja obukla Nešto ranije, između 35. i 20 hiljadite godine p.n.e. rađa se savremeni čovek da bi ga nežno savijenog poput fetusa smeštali u grobnice sa nekom od ukrašenih činija u naručju ili omiljenim nakitom Kao što se i mi noću sklupčamo i ostanemo dugo budni brojeći zvezde i moleći se boginji Insomnija da svoje lice okrene od nas

Múzeumi séta   Az Újkőkorszakban ahogy ma is fontos volt azt enni és az oltár elé helyezni amit áldozatként érdemes bemutatni Ezt az emberméretű agyagedények és a benne tartott gabona bizonyítják valamint az állatok szétszórt vére A hölgyek akkor szőtt ruhákat viseltek melyeket én is szívesen felvennék Valamivel korában, i. e. a 35. és 20. ezredév között született meg a mai ember hogy gyengéden újszülöttként összekuporodva ölében holmi díszkancsóval vagy kedvenc ékszerével a sírba helyezzék Ahogy mi is éjjelenként összegörnyedve csillagokat számlálva sokáig ébren maradunk Insomnia istennőt kérve fordítsa el tőlünk a fejét   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor