Julija Kapornjai Vrbas,
23. januar 1966. –
Sitne
radosti Kao
mala sakupljala sam japanske salvete i jugoslovenske značke koje mi je otac donosio s poslovnih putovanja Potom su izgubile svoj značaj i postale stvari bez mesta postojanja Jedino je prašina bivala sve vidljivija Vremenom, neobični trenuci postali su vredni sakupljanja da bi kasnije bili opisani rečima ili samo poslužili uveseljavanju srca – Poput „iznenadne plime pobožnosti ili napada smeha koji nam podižu klonule glave.”1 1 iz „Odbrane vatrenosti“
A. Zagajevskog
|
Apró örömök Kislányként japán szalvétákat és jugoszláv jelvényeket gyűjtöttem melyeket apám hivatalos utazásairól hozott Majd jelentőségüket veszítve felesleges helyfoglalók lettek Egyedül rajtuk a por volt egyre feltűnőbb Idővel a különleges pillanatok váltak gyűjtésre méltókká hogy idővel szavakba öntve éljenek tovább vagy szívet melengessenek – Akár „az ájtatosság váratlan fellángolásakor vagy kacagáskor ami a csüggedt testnek erőt ad.”1 1A. Zagajewski idézet Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése