Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Öl a szó Kismalac a
vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, s egy nagy szigonnyal
hadonászott. Vadmalac komája igen elmés
pillanatában leledzve, talán az istentisztelet ihlette meg, azt mondja, kissé
hajlottan vagyis mentorára felfele sandítva: - A szó is meg tud vágni. Majd rövid töprengés után
továbbfejleszti saját gondolatát: - A szó talán még ölni is tud. Vadmalac megijed komája
szavaitól. Őt magát is bántották meg a szóval, betokosodva lelkében ma is
rejtőzik a szavak keltette fájdalom. De benne volt annyi erő, amennyi a
túléléshez szükséges. Hanem... Mancsával mintha óvni szeretné, gondolatban
könnyedén átöleli, akit szándéka ellenére megsebzett. Emlékezni próbál,
sértette-e anyját, apját, Malackát...?
|
Reč ubija Mali vepar je sa vodenim pištoljem igrao. Pa je Posejdon postao te
sa velikom kopljem mlatarao. Kako je jaran vepra baš
u trenutku mudrosti se nalazio, možda ga je Božja služba
inspirisao, pomalo pogrbljeno, što znači na svog mentora gledajući rekao: – I reč može raniti. Te nakon kratkog
razmišljanja svoju misao dalje razvijao: – Reč možda i ubiti
može. Vepar se čuvši reči
jarana prestrašio. I njega samog su već rečima povredili, bol izazvana rečima
se učaureno u njegovoj duši još uvek skriva.
Ali imao je dovoljno snage što je za preživljavanje potrebno. Ali… Šapom je,
kao da bi zaštiti hteo onog koga je mimo svoje volje ranio, u mislima zagrlio.
Pokušava se setiti, da li je majku, oca, Prasicu, … ranio? Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#186
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése