Julija Kapornjai Vrbas, 23.
januar 1966. –
Muzejska šetnja U
doba neolita kao i danas bilo je važno jesti i prinositi žrtveniku ono što je vredno žrtvovanja To dokazuju glinene posude pravljene po meri čoveka i žitarica koje su držali u njima kao i krvi životinje koju bi prolili Dame su tada nosile tkane haljine kakve bih rado i ja obukla Nešto ranije, između 35. i 20 hiljadite godine p.n.e. rađa se savremeni čovek da bi ga nežno savijenog poput fetusa smeštali u grobnice sa nekom od ukrašenih činija u naručju ili omiljenim nakitom Kao što se i mi noću sklupčamo i ostanemo dugo budni brojeći zvezde i moleći se boginji Insomnija da svoje lice okrene od nas
|
Múzeumi séta Az Újkőkorszakban ahogy ma is fontos volt azt enni és az oltár elé helyezni amit áldozatként érdemes bemutatni Ezt az emberméretű agyagedények és a benne tartott gabona bizonyítják valamint az állatok szétszórt vére A hölgyek akkor szőtt ruhákat viseltek melyeket én is szívesen felvennék Valamivel korában, i. e. a 35. és 20. ezredév között született meg a mai ember hogy gyengéden újszülöttként összekuporodva ölében holmi díszkancsóval vagy kedvenc ékszerével a sírba helyezzék Ahogy mi is éjjelenként összegörnyedve csillagokat számlálva sokáig ébren maradunk Insomnia istennőt kérve fordítsa el tőlünk a fejét Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése