Zvonko Karanović Niš 1959. –
Mokar je put u brdima
Hoćemo li
sopstvena tela
oblačiti u plišana odela i tako prkositi događajima ili ćemo leći u blato i postati cinici hoćemo li krenuti iz domova i poći u susret svetu ili ćemo ostaviti svoje žene onima koji su spremni da pobede usamljen sam dok perem ruke ranjiv dok maštam o putovanjima vreme koje ne primećujem smišlja li neku osvetu automobili prolaze bacaju dugačka svetla na trotoare i nestaju nema kreacije bez drskosti ljubavi bez preterivanja moraš da izgledaš kao da te nevolje same traže a ti ih izbegavaš jednog dana saznaćeš kako je uzbudljivo stajati nasuprot gomile |
Nedves az út
a hegyen
Akarunk-e testünket
plüssruhába öltötöztetve
a sorssal dacolni
vagy sárba merülve
kajánok leszünk
akarunk-e
otthonunkból elindulva
az
események elé vágni
vagy
asszonyainkat
a
győzelemre készekre
hagyjuk
míg
kezemet mosom magányos vagyok
sebezhető
míg
utazásokról álmodozok
vajh az észre nem vett idő
bosszút
forral-e
autók
suhannak
a
gyalogútra fénynyalábokat szórnak
és
eltűnnek
nincs
alkotás pimaszság nélkül
szerelem
túlzás nélkül
tűnjön
úgy mintha a balsors téged
keresne te meg kikerülöd
egy nap ráébredsz
milyen izgalmas
a tömeggel
szemben állni
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése