Enesa Mahmić 4. mart 1989. –
|
Tihi Don
Grigorije,
Život je ovdje težak Ratovi, duge zime i rijetka kaša Čovjek nema čemu da se raduje
Gledam
prostranu stepu
Pralje peru rublje na rijeci Kosci otkivaju kose I niko se ne usuđuje izgovoriti riječ Ljubav
Ponekad
u vrele dane kad nadolazi kiša
Zagrizem dlan I pustim da mi oluja prekrije kožu kapima To je strast za kojom žudim Buice što se slivaju niz pustu stepu
Tvoj
zagrljaj čini me živom
Hoću da se naljubim Za cijeli svoj život Poslije me možete ubiti. |
Csendes Don
Grigorij,
Nehéz itt az élet
Háborúk, hosszú telek és ritka a kása
Nincs aminek örülhetne az ember
Nézem a végeláthatatlan sztyeppét
A folyón mosónők fehérneműt mosnak
Kaszáikat élesítik a kaszálók
És senki sem meri kimondani Szerelem
Néha a forróságban ha esik
Tenyerembe harapok
És hagyom takarja be cseppjeivel bőrömet a vihar
A vágyott szenvedély ez
A puszta styeppét elárasztó áradat
Karjaid közt élek
Csókolni akarlak
Egész életemre
Utána megölhetnek.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése