Enesa Mahmić Asketa – Az aszkéta

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Asketa Utolio je žeđ i promrmljao riječi zahvalnosti Prešao mokrim dlanovima preko lica Uzeo koru tikve Napunio je vodom I odnio svojoj mazgi. Tamo s Druge strane Bačena je kocka Čula se psovka, a zatim prigušeni smijeh. Njega historija nije doticala Ni pobjednici, ni poraženi Ostao je u pećini.

Az aszkéta Eloltva szomját köszönetet rebegett Nedves tenyerével arcát megtörte Tökhéjat fogott Vízzel telítette És szamarának vitte. Amott a Túloldalon A kockát elvetették, Káromkodás hallatszott, majd elfojtott nevetés. Őt a történelem nem érdekelte, A győztesek se, a vesztesek se, A barlangban maradt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2015/04/poezija-enesa-mahmic.html

Enesa Mahmić Blatuša – Latyak

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Blatuša Žvjeli smo pored pruge Na kojoj su ležali teretni vagoni Iz prošlog stoljeća Ostavljeni da skupljaju hrđu Kućerci, skladišta, skretnice... Svaki dan ista otupjela kretanja Posmatrali smo nebo i njegove hirove Oblake što plove preko mjeseca Malene zvijezde I oluje što se obrušavaju s visine Biće bolje, biće bolje Bogovi slušaju samo one koji se pokoravaju Biće nešto U zaboravljenoj zemlji nada je kruh bijednih Isprepeletih tijela pušili smo cigarete Gledajući kako dim lebdi po sobi U svemu tome bilo je Neke lijepe nepostojanosti Svijet se sastoji od krhotina U istu rijeku ne može se dva puta zagaziti.

Latyak A vasúti sínek mellett laktunk Ahol a múlt században otthagyott Tehervagonok Rozsdásodtak Vityillók, raktárak, váltók... Nap mint nap ugyanazok a fásult mozdulatok Az eget és szeszélyeit figyeltük A hold felett vonuló felhőket Az apró csillagokat És a magasból lezúduló viharokat Jobb lesz, jobb lesz Az istenek csak az alázatosakat hallgatják meg Lesz valahogy Az elfeledett országban remény a balgák kenyere A szobában gomolygó füstöt szemlélve Összefonódott testekkel bagóztunk Mindebben volt valami Kedves múlandó Töredékekből áll a világ Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba gázolni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Enesa Mahmić *** (Na početku riječi su hrana...) – *** (Kezdetben táplálék a szó)

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

*** Na početku riječi su hrana Kasnije beskorisne pokojnice Poslije kojih ostaju fragmeti i ožiljci. Sad kad smo rekli sve jezik je opoganjen Više nema maski, nema tajni, ni znatiželje. Ne postoji lišće da sakrijemo nagost. Umjeti podnositi! Biti iznad jada i pada, Poniženja, bolesti, plača i samoće. Biti iznad smrti – biti. Ali tamo na uglu uvijek me dočeka starac Što hrani glolubove I raduje se kad ga neko upita koliko je sati Trenutak u kojim se opet osjeća korisnim Potrebnim.

*** Kezdetben táplálék a szó Később haszontalan halott Aki után töredékek és sebek maradnak. Most miután mindent elárultunk, pőre a nyelv, Nincs többé álca, nincsenek titkok, se kíváncsiság. Levél sehol, mivel eltakarni meztelen mívoltunkat. Legyél képes elviselni! Győzd le a a kínt és bukást, A megaláztatást, betegséget, sírást és magányt. Győzd le a halált – győzd le. De ott a sarok mögött mindig az apóka vár Aki a galambokat eteti És örül ha megkérdezik hány óra van A pillanat amikor úgy érzi élete hasznos Szükség van rá. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Enesa Mahmić Kreiranje historije – Történelemgyúrás

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Kreiranje historije

Grčki pohodi na Troju. Mitologija. Žena .
Pohodi varvara sa sjevera na jug. Lete glave.
Džingis- kanovi pohodi na Aziju. Gore rukopisi.
Horhe Tiscornija 4.646 dana
Piše logoraški dnevnik. Na cigaret papirima.
Skriva ih u procijepima zida. Ili tijela.
Nikotin falsifikuje slobodu.
Na svaka tri koraka pušili smo.
Riječi su gorjele, napisane i nenapisane.
Maxa Ernsta je spasila njegova buduća supruga,
kolekcionarka Peggy Guggenheim.
Market bola. Krcati muzeji. Redovi.
Unuci ubica Sharlote Salomon stoje u redu Ispred galerije.
Dive se umjetničkom talentu žene
Koja je umrla u Aushwitzu
U smradu urina. Ruski pohodi na Ukrajinu.
Ruanda. Bosna. Stotine silovanih žena.
Neko večeras pije šampanjac, neko rida glasno.
Hodala sam svijetom i vidjela da neki životi koštaju
Duplo manje
Od drugih.

Izvor: autor

Történelemgyúrás

Görögök hadjárata Trója ellen. Mitológia. Asszonyok.

Barbár hadjárat északtól délre. Fejek hullanak.

Dzsingisz kán hódításai Ázsiában. Kéziratok égnek.

Jorge Tiscornia tábori naplóját 4.646 napon

Keresztül vezeti. Cigarettapapíron.

Falrepedésekbe rejti. Vagy testekbe.

A szabadságot nikotin hamisítja.

Minden harmadik lépésnél szívtunk egyet.

Lángoltak a szavak, a leírtak és le nem írtak.

Max Ernst későbbi felesége mentette meg,

Peggy Guggemheim műgyűjtő asszony.

Fájdalomárúház. Teletömött múzeumok. Sorok.        

A galéria előtt Sharlotte Salomon gyilkosainak unokái állnak sorba.

A vizeletbűzben, Aushwitzben meghalt

Asszony tehetségét

Csodálják. Orosz hódítás Ukrajinában.

Ruanda. Bosznia. Százszámra megerőszakolt asszonyok.

Ma este egyesek pezsgőt isznak, mások jajveszékelnek.

Jártam a világot és láttam egyesek élete

A másokénak

Felét sem éri.

Fordította: Fehér Illés

Enesa Mahmić Tihi Don – Csendes Don

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Tihi Don Grigorije, Život je ovdje težak Ratovi, duge zime i rijetka kaša Čovjek nema čemu da se raduje Gledam prostranu stepu Pralje peru rublje na rijeci Kosci otkivaju kose I niko se ne usuđuje izgovoriti riječ Ljubav Ponekad u vrele dane kad nadolazi kiša Zagrizem dlan I pustim da mi oluja prekrije kožu kapima To je strast za kojom žudim Buice što se slivaju niz pustu stepu Tvoj zagrljaj čini me živom Hoću da se naljubim Za cijeli svoj život Poslije me možete ubiti.

Csendes Don Grigorij, Nehéz itt az élet Háborúk, hosszú telek és ritka a kása Nincs aminek örülhetne az ember Nézem a végeláthatatlan sztyeppét A folyón mosónők fehérneműt mosnak Kaszáikat élesítik a kaszálók És senki sem meri kimondani Szerelem Néha a forróságban ha esik Tenyerembe harapok És hagyom takarja be cseppjeivel bőrömet a vihar A vágyott szenvedély ez A puszta styeppét elárasztó áradat Karjaid közt élek Csókolni akarlak Egész életemre Utána megölhetnek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Enesa Mahmić Ostrva – Szigetek

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Ostrva

Opet bura

Čujemo zveckanje veriga tamo u luci

Opominju
Nema se gdje pobjeći.

I opet svijetle praznine, puste ulice, ukočeno drveće.
Udari oluje po glatkim površinama.
Užurbano čovječanstvo mučaljivih i nesretnih
Hodi u žamoru
Bez stanke i sastanka.

Ostrva su kao stare duše

Usud im da stoje u središtu
Sve vide
Sve znaju
A ne otvaraju se.

Dodiruješ mi ruku bez riječi

Ostavljajući za sobom samo bat koraka

I umorno dahtanje.

Utonuli u maglu

Gutamo

Neizrecivo.

Izvor: autor

Szigetek

Ismét vihar

Ott a kikötőben lánc csörög

Figyelmeztet

Menekülni nincs hová.

És ismét fényes űr, puszta utcák, deredt fák.

Sima felületeket csépel a vihar.

Kimerült komor emberek hada

Töretlenül megállás nélkül

Zsibongva sietve menetel.

A szigetek mint az öreg lelkek

Sorsuk középen állnak

Mindent látnak

MIndent tudnak

Mégsem nyílnak.

Kezem szótlanul érinted

Magad mögött csak lábdobogást

És lihegést hagysz.

Ködbe veszve

Nyeljük

A kimondhatatlant.

Fordította: Fehér Illés

Enesa Mahmić Jehovini svjedoci – Jehova tanúi

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Jehovini svjedoci Nepoznata žena nudi mi letak Za Spasenje Gledam u njene otužne cipele U njene suhonjave ruke U njenu samoću I plačem 15. 11. 2017.

Jehova tanúi A Megváltásért röpcédulát ismeretlen nő kínál. Nézem elnyűtt cipőjét Aszott karjait Magányát És sírok 2017. 11. 15. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Enesa Mahmić Pismo Cvetajeve – Cvetajeva levele

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Pismo Cvetajeve Rainer, Odgovaraj samo sa da Na sve što ja hoću Iz toga neće proizaći ništa strašno.1 Vrijeme velike gladi Otupila su me za zlo U ove sitne sate Umjesto kruha jedem njemačku poeziju I nadam se, nadam da ćeš pisati. A Volga se ispriječila između nas Volga isprljana krvlju i barutom Silne granice i barikade Svaki dan donosi istu borbu Istu otupljenost Ponekad mi se čini da nisam dorasla ljubavi Kao da znam samo žaliti. Znam da ćemo se sresti negdje Možda to mora biti veliki grad? Mali gradovi ponekad obmanu Dani protiču u dnu pustih ulica Uvlačim pogled Gdje faun ispija noćnu ogoljenost grozdova Ne, ne bojim se umrijeti ovdje Niti strepim od krvoločnih čuvara Samo piši. 1Odlomak iz pisma Marine Cvetajeve

Cvetajeva levele Rainer, Mindenre ami akarok Csak igennel felelj Ebből semmi rossz nem származik.* A nagy éhinség miatt A gazság már nem lázít Így az éj közpén Kenyér helyett német költészetet fogyasztok És remélem, remélem jelentkezel. Elválaszt bennünket a Volga A vérrel és lőporral szennyezett Volga Határok és barikádok Minden nap ugyan azt a harcot hozza Ugyan azt a fásultságot Néha úgy érzem a szerelmet nem érdemlem Mintha csak gyászolni tudnék. Tudom valahol majd találkozunk Talán nagy városnak kellene lenni? A kisvárosok néha átvernek A napok az utcák mélyén telnek Tekintetemmel oda húzódok Ahol faun szemezi az éji csonka fürtöket Nem, nem félek a haláltól A vérszomjas porkoláboktól sem félek Csak írj. *Részlet Marina Cvetajeva leveléből Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor