Enesa Mahmić 4. mart 1989. –
Pismo Cvetajeve
Rainer,
Odgovaraj samo sa da Na sve što ja hoću Iz toga neće proizaći ništa strašno.1 Vrijeme velike gladi Otupila su me za zlo U ove sitne sate Umjesto kruha jedem njemačku poeziju I nadam se, nadam da ćeš pisati.
A Volga se ispriječila između
nas
Volga isprljana krvlju i barutom Silne granice i barikade Svaki dan donosi istu borbu Istu otupljenost Ponekad mi se čini da nisam dorasla ljubavi Kao da znam samo žaliti.
Znam da ćemo se sresti
negdje
Možda to mora biti veliki grad? Mali gradovi ponekad obmanu Dani protiču u dnu pustih ulica Uvlačim pogled Gdje faun ispija noćnu ogoljenost grozdova Ne, ne bojim se umrijeti ovdje Niti strepim od krvoločnih čuvara Samo piši.
1Odlomak iz pisma Marine Cvetajeve
|
Cvetajeva levele
Rainer,
Mindenre ami akarok
Csak igennel felelj
Ebből semmi rossz nem származik.*
A nagy éhinség miatt
A gazság már nem lázít
Így az éj közpén
Kenyér helyett német költészetet fogyasztok
És remélem, remélem jelentkezel.
Elválaszt bennünket a Volga
A vérrel és lőporral szennyezett Volga
Határok és barikádok
Minden nap ugyan azt a harcot hozza
Ugyan azt a fásultságot
Néha úgy érzem a szerelmet nem érdemlem
Mintha csak gyászolni tudnék.
Tudom valahol majd találkozunk
Talán nagy
városnak kellene lenni?
A kisvárosok néha
átvernek
A napok az utcák mélyén telnek
Tekintetemmel oda húzódok
Ahol faun szemezi az éji csonka fürtöket
Nem, nem félek a haláltól
A vérszomjas porkoláboktól sem félek
Csak írj.
*Részlet Marina Cvetajeva leveléből
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése