Keresés ebben a blogban

2020. április 26., vasárnap

Nászta Katalin Ujj nélkül – Bez prsta


Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Ujj nélkül

mert fiú soha nem voltam
bár szerettem volna lenni
mert szabadabbak voltak
úgy láttam innen, lenti
szuterén kis szobánkból
rúghatták a bőrt estig
nem hívta vacsorázni
őket az anyjuk,
szóval nem voltam, s nem vagyok
ma sem, de érzem őket
nem ésszel kívánnak, nem ám
csak a zsigereikkel
moccan bennünk az ősnedv
összegyűl, feszül folyton
már nem elég egy csípő
kissé gömbölyded idom
egyre vadabbul vágynak
vadabbakra és félnek
hogy elapad forrásuk
és vége lesz a délnek
mindent onnan néznek
mi a fogyasztható
enni, inni, ölelni
csak ez, csak az a jó
lélek? ki érti? milyen
kacat, felesleges
már nem is tesznek úgy
mintha fontos lehet
érvényesítő pecsét
jel, márka, édes mindegy
fiú fiúra, lány lányra
gerjeszti magát s gerjed
semmi nem az ami
hát el kell jönnie annak
aki helyzeteket
rendbe rak
vissza vonat
s nem ujjal mutogat


Bez prsta

jer dečak nikad nisam bila
iako bi volela biti
jer su slobodniji bili
odavde iz prozora suterenske
sobe tako sam videla
do navečer su mogli loptu juriti
roditelji ih na večeru
nisu zvali
dakle nisam bila, niti sam
ali ih osećam
njihovu žudnju ne um
drob usmerava
iskonska materija
se miče, napinje u njima
više nije dovoljan jedan kuk
neka obla figura
žudnja im divlja sve
divlje zahtevaju i boje se
da će im se izvor presušiti
i podne u magli izgubiti
sve iz tog ugla posmatraju
šta se može upotrebiti
jesti, piti, grliti
te to, tek ono je dobro
duša? ko shvata? kakva
suvišna mraka
više ni ne prave tako
da je nešto važno
žig overe
znak, marka, baš je svejedno
dečak dečka, devojka devojku
podstiče
ništa nije to što je
pa treba da dođe taj
ko će sve
na pravo mesto
staviti
a ne prstom upirati

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#19

4 megjegyzés: