Nászta Katalin Kolozsvár,
1950. április 18. –
Ujj nélkül
mert fiú soha nem voltam
bár szerettem volna lenni mert szabadabbak voltak úgy láttam innen, lenti szuterén kis szobánkból rúghatták a bőrt estig nem hívta vacsorázni őket az anyjuk, szóval nem voltam, s nem vagyok ma sem, de érzem őket nem ésszel kívánnak, nem ám csak a zsigereikkel moccan bennünk az ősnedv összegyűl, feszül folyton már nem elég egy csípő kissé gömbölyded idom egyre vadabbul vágynak vadabbakra és félnek hogy elapad forrásuk és vége lesz a délnek mindent onnan néznek mi a fogyasztható enni, inni, ölelni csak ez, csak az a jó lélek? ki érti? milyen kacat, felesleges már nem is tesznek úgy mintha fontos lehet érvényesítő pecsét jel, márka, édes mindegy fiú fiúra, lány lányra gerjeszti magát s gerjed semmi nem az ami hát el kell jönnie annak aki helyzeteket rendbe rak vissza vonat s nem ujjal mutogat |
Bez prsta
jer dečak nikad nisam bila
iako bi volela biti
jer su slobodniji bili
odavde iz prozora suterenske
sobe tako sam videla
do navečer su mogli loptu juriti
roditelji ih na večeru
nisu zvali
dakle nisam bila, niti sam
ali ih osećam
njihovu žudnju ne um
drob usmerava
iskonska materija
se miče, napinje u njima
više nije dovoljan jedan kuk
neka obla figura
žudnja im divlja sve
divlje zahtevaju i boje se
da će im se izvor presušiti
i podne u magli izgubiti
sve iz tog ugla posmatraju
šta se može upotrebiti
jesti, piti, grliti
te to, tek ono je dobro
duša? ko shvata? kakva
suvišna mraka
više ni ne prave tako
da je nešto važno
žig overe
znak, marka, baš je svejedno
dečak dečka, devojka devojku
podstiče
ništa nije to što je
pa treba da dođe taj
ko će sve
na pravo mesto
staviti
a ne prstom upirati
Prevod: Fehér Illés
|
Köszönöm szépen! Megtisztelő meglepetés!
VálaszTörlésÖrömmel tettem.
Törlésizgalmas, és aktuális, sajnos, gratulálok
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés