Nászta Katalin Azon a télen – One zime

 

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. – 

Azona télen        Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagy romlás* – a beszakadás – a falak már hiába álltak. S hiába a hangoztatott megoldásreceptek, az oltások, a pecsétek – készülődött az új, fegyelmezett, zárt világ, a három és fél éves nagy nyomorúság.       – Jaj, jaj, jaj – kiáltott háromszor az angyal.      Este volt azon a télen.      Valaki suttogott: – Csak maradjunk, maradjatok, maradjanak ébren.   * Ahogyan Sütő András fogalmaz: Advent a Hargitán c. drámájában.

One zime        One zime sve nam se raskvasio. Lišće u vrtu, mačke, na stolicu stavljeno odelo. Raskvasila se i vera, oči razuma su se zatvorile na njih naslaganu paru. Na njihovim čelima debele kapi znoja pojavile. One zime je usisao zid naše kuće močvaru očaja. Na izgled izgledalo je da je sve u redu. Ali već se sazrevala velika propast* - slom – zidovi su već zalud stajali. I zalud su se čuli recepti rešenja, kalemljenja, žigovi – pripremao se novi, disciplinovan, zatvoren svet, tri i pol godišnja velika čamotinja.      – Jao, jao, jao – uzviknuo je anđeo tri puta.      Veče je bilo one zime.      Neko je šaputao: – Samo ostanimo, ostanite, ostanite budni.   *Kako je Andraš Šite formulirao u svojoj drami: Božić u Transilvaniji   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/naszta-katalin-ket-verze/

Nászta Katalin: Vers - szavak nélkül – Pesma - bez reči

 

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. – 

Vers – szavak nélkül   mikor a szívek szavak nélkül hallgatják egymást ott a mennyország (a szavak suták töredezettek a mentesítés lehetetlen a közhelyek mind ritkábbak ragyognak mint sziklák kiállnak)

Pesma – bez reči   kad srca bez reči razgovaraju tamo je raj   (reči su nezgrapne isprekidane praštanje ne trpe   otrcane fraze su sve ređe poput stene strše sjaje)   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#5

Nászta Katalin Mondóka – Govor

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Mondóka mondanám hogy nem tudom de nem tehetem fogva tart adott szavam míg hitetlen tagjaimmal viaskodok én vagyok kint és bent is én s ami rejtve volt kiderül a remény titkát ott lelem a hit bölcsőjében belül nem tagadhatom születésem és halálom sem rejthetem minden mi volt vagy egykor meglett és úgy tűnik ma nincs sehol ábrázata az eljövőben túl a halálon tegnapon felragyog majd vagy bealkonyul bajnokom ő a holnapom

Govor rekla bi da ne znam ali ne mogu dok sa nevernim udovima se borim data reč me drži ja sam vani a i unutra što je sakriveno raščisti se tajnu nade tamo nalazim unutar kolevke vere rođenje opovrgnuti ne mogu niti svoju smrt sakriti sve što je bilo ili nekad postojalo i danas se tako čini da ne postoji zasjaće ili potamnet će se njegov lik u budućnosti iza smrti iza juče moj junak slutnja mi je Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#16

Nászta Katalin Ujj nélkül – Bez prsta

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Ujj nélkül mert fiú soha nem voltam bár szerettem volna lenni mert szabadabbak voltak úgy láttam innen, lenti szuterén kis szobánkból rúghatták a bőrt estig nem hívta vacsorázni őket az anyjuk, szóval nem voltam, s nem vagyok ma sem, de érzem őket nem ésszel kívánnak, nem ám csak a zsigereikkel moccan bennünk az ősnedv összegyűl, feszül folyton már nem elég egy csípő kissé gömbölyded idom egyre vadabbul vágynak vadabbakra és félnek hogy elapad forrásuk és vége lesz a délnek mindent onnan néznek mi a fogyasztható enni, inni, ölelni csak ez, csak az a jó lélek? ki érti? milyen kacat, felesleges már nem is tesznek úgy mintha fontos lehet érvényesítő pecsét jel, márka, édes mindegy fiú fiúra, lány lányra gerjeszti magát s gerjed semmi nem az ami hát el kell jönnie annak aki helyzeteket rendbe rak vissza vonat s nem ujjal mutogat

Bez prsta jer dečak nikad nisam bila iako bi volela biti jer su slobodniji bili odavde iz prozora suterenske sobe tako sam videla do navečer su mogli loptu juriti roditelji ih na večeru nisu zvali dakle nisam bila, niti sam ali ih osećam njihovu žudnju ne um drob usmerava iskonska materija se miče, napinje u njima više nije dovoljan jedan kuk neka obla figura žudnja im divlja sve divlje zahtevaju i boje se da će im se izvor presušiti i podne u magli izgubiti sve iz tog ugla posmatraju šta se može upotrebiti jesti, piti, grliti te to, tek ono je dobro duša? ko shvata? kakva suvišna mraka više ni ne prave tako da je nešto važno žig overe znak, marka, baš je svejedno dečak dečka, devojka devojku podstiče ništa nije to što je pa treba da dođe taj ko će sve na pravo mesto staviti a ne prstom upirati Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#19