Nászta Katalin Kolozsvár,
1950. április 18. –
Mondóka
mondanám hogy nem tudom
de nem tehetem fogva tart adott szavam míg hitetlen tagjaimmal viaskodok én vagyok kint és bent is én s ami rejtve volt kiderül a remény titkát ott lelem a hit bölcsőjében belül nem tagadhatom születésem és halálom sem rejthetem minden mi volt vagy egykor meglett és úgy tűnik ma nincs sehol ábrázata az eljövőben túl a halálon tegnapon felragyog majd vagy bealkonyul bajnokom ő a holnapom |
Govor
rekla
bi da ne znam ali
ne
mogu dok sa nevernim
udovima se borim
data
reč me drži
ja sam vani a i unutra
što je sakriveno raščisti se
tajnu nade tamo nalazim
unutar kolevke vere
rođenje opovrgnuti ne mogu
niti svoju smrt sakriti
sve što je bilo ili nekad postojalo
i danas se tako čini da ne postoji
zasjaće ili potamnet će se
njegov lik u budućnosti
iza smrti iza juče
moj junak
slutnja mi je
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése