Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Bármi
Almák a fán, levél nélkül, az út mellett. Felhőszerű hó-
foltok a hegyek tetején. Fekete arcú juhok a dombok
lejtőin. Nem mozdulnak. Nem gurulnak le. Rozsdás
vastraverz feszül az út fölött. Talán néha még vonat is
jár rajta. Fölszállok, ha megáll. Hátizsákomban alma.
Így szeretek utazni. Mintha bármi lehetne. Történhetne.
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó
Budapest 2019.
Bilo šta
Pored puta na drvetu bez lišća jabuke. Na
vrhu brda
oblacima slične snežne mrlje. Na padinama
sve same
garuše. Ne miču se. Dole se ne kotrljaju.
Iznad ceste
gvozdena traverza. Možda na njoj i voz saobraća.
Stane li, popeću se. U naprtnjači mom
jabuka je. Tako
volim putovati. Kao da bi bilo šta moglo
desiti se.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése