Keresés ebben a blogban

2012. november 4., vasárnap

Irfan Horozović Mramorno more - A márványtenger

 

Irfan Horozović (Horozovity Irfan) - Banja Luka 27. aprila 1947 -


Mramorno more                                                                              

Napuštam te raspuknuta kuglo mraka                                             
strašno  zaobljenu nekad                                                                  
omeđujući neizmjerno gnijezdo                                                       
željnu odaju                                                                                     
gde se taloži san                                                                               

Opijene dotaknutim samoćama                                                       
gdje se tijela uspinju u svenuću                                                       
iznenadi li nas jeza                                                                           
i nenadani prostori prozračnosti jutarnje                                         
u koje uranjam sad                                                                           
sam                                                                                                    
naslućen blagom smrću što mi se brazdom                                      
u potiljak potiskuje                                                                           

Evo me vale                                                                                      
u tvojoj  okruglosti široj od moje                                                    
plovim                                                                                             
raščinjen bezmjerno                                                                         
smrknut u zgusnutu tačku zaborava                                                
tek oblinama potaknutog srha prepoznatu                                       

p o s t    f e s t u m                                                                           

Zar vidjeh išta                                                                                
i ko se okreće to                                                                              
vjetar samo                                                                                     
pred čijim se dahom  okamenjuje more                                        
more nepostojećih uspomena                                                         
more mramorno                                                                             



A  márványtenger

Elhagylak téged te sötétség széttört gömbje
voltál mérhetetlen boltív   
határtalan fészket körülhatároló
ágyra áhítozó
hol megül az álom

Megérintett magányoktól mámorosan
ahová a testek aszottan emelkednek
ha meglep a rettenet
és a légiesen áttetsző reggel
elsüllyedek benned
én
ki sejti a gyengéd halált mely tarkómra
barázdával véste be magát

Itt vagyok hullám
a te  mélyebben ringó bölcsődben
árboc
nélkül szétszabdalva
a feledés sűrű sötét pontja felé
határtalan ősi formák igézetében haladok    

p o s t     f e s t u m

Mit is láttam
és ki fordult be a sarkon
csak a szél
leheletétől kővé dermed a tenger
a nem létező emlékek tengere

a márványtenger

                                      Fordította Fehér Illés

                                      Megjelent: 7 nap - 1987. VII. 03.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése