José Ignacio Javier Oriol Encarnación de Espronceda y Delgado
Almendralejo, 25 March 1808 — Madrid, 23 May 1842
La canción del pirata
Con diez cañones por banda,
viento en popa, a toda vela,
no corta el mar, sino vuela
un velero bergantín.
Bajel pirata que llaman,
por su bravura, El Temido,
en todo mar conocido
del uno al otro confín.
La luna en el mar riela
en la lona gime el viento,
y alza en blando movimiento
olas de plata y azul;
y va el capitán pirata,
cantando alegre en la popa,
Asia a un lado, al otro Europa,
y allá a su frente Istambul:
Navega, velero mío
in temor,
que ni enemigo navío
ni tormenta, ni bonanza
tu rumbo a torcer alcanza,
ni a sujetar tu valor.
Veinte presas
hemos hecho
a despecho
del inglés
y han rendido
sus pendones
cien naciones
a mis pies.
Que es mi barco mi tesoro,
que es mi dios la libertad,
mi ley, la fuerza y el viento,
mi única patria, la mar.
Allá; muevan feroz guerra
ciegos reyes
por un palmo más de tierra;
que yo aquí; tengo por mío
cuanto abarca el mar bravío,
a quien nadie impuso leyes.
Y no hay playa,
sea cualquiera,
ni bandera
de esplendor,
que no sienta
mi derecho
y dé pechos mi valor.
Que es mi barco mi tesoro,
que es mi dios la libertad,
mi ley, la fuerza y el viento,
mi única patria, la mar.
A la voz de “¡barco viene!”
es de ver
cómo vira y se previene
a todo trapo a escapar;
que yo soy el rey del mar,
y mi furia es de temer.
En las presas
yo divido
lo cogido
por igual;
sólo quiero
por riqueza
la belleza
sin rival.
Que es mi barco mi tesoro,
que es mi dios la libertad,
mi ley, la fuerza y el viento,
mi única patria, la mar.
¡Sentenciado estoy a muerte!
Yo me río
no me abandone la suerte,
y al mismo que me condena,
colgaré de alguna antena,
quizá; en su propio navío
Y si caigo,
¿qué es la vida?
Por perdida
ya la di,
cuando el yugo
del esclavo,
como un bravo,
sacudí.
Que es mi barco mi tesoro,
que es mi dios la libertad,
mi ley, la fuerza y el viento,
mi única patria, la mar.
Son mi música mejor
aquilones,
el estrépito y temblor
de los cables sacudidos,
del negro mar los bramidos
y el rugir de mis cañones.
Y del trueno
al son violento,
y del viento
al rebramar,
yo me duermo
sosegado,
arrullado
por el mar.
Que es mi barco mi tesoro,
que es mi dios la libertad,
mi ley, la fuerza y el viento,
mi única patria, la mar.
A kalóz éneke
Oldalán tíz ágyucsővel,
hátszélben tárt vitorlával
nem tengert hasít, de szárnyal
egy könnyű kalózhajó.
Fordul, támad vakmerően,
tőle mindenütt remegnek,
elnevezték Rettegettnek,
parttól partig hallható.
Tajtékon hold villogása,
szél nyög a vitorlavásznon,
s elomolva és hintázón
kék s ezüst hullám vonul;
a kalózok kapitánya
nézi harsányan dalolva:
Itt Ázsia, ott Európa
s amott elől Isztanbul.
„Ússz, kalózok vitorlása,
biztosan,
mert sem ellenség naszádja
nem fordítja meg irányod
s nem köti meg bátorságod,
sem szélcsönd, sem zivatar.
Angoloknak
kínja voltunk,
zsákmányoltunk
sokszor itt,
lábainkhoz
hányszor rakta
száz nemzet a
zászlait.
Hajóm kincsem és reményem,
szabadság egy-istenem,
erő és szél a törvényem,
hazám tenger-végtelen.
Felidéznek
vak királyok
harcot, önkényt,
még egy morzsa
földre vágyók:
ám itt minden
az enyém lett,
mit vad
tengerár
ölelget,
néki egy se
szabhat
törvényt.
Hajóm kincsem és reményem,
szabadság egy-istenem,
erő és szél a törvényem,
hazám tenger-végtelen.
Rikoltásra, hogy: „Hajó jön''
ide less:
mint fordul meg, hogy elszökjön,
menekül a tág világba!
én vagyok a víz királya
és dühöm félelmetes.
Gyakran szerzünk
prédát bőven,
s egyenlően
osztom el;
csak egy kincs, mely
nékem édes:
a szépséges
végtelen.
Hajóm kincsem és reményem,
szabadság egy-istenem,
erő és szél a törvényem,
hazám tenger-végtelen.
Elitéltek, sosem enyhén:
kacagok:
el ne hagyjon a szerencsém.
s aki engem szán halálra,
fölakasztom árbocára,
a hajóján lógni fog.
S ha elesnék:
mi az élet?
ugysem ér meg
egy imát;
rég elhagytam,
mikor bátran
már leráztam
az igát.
Hajóm kincsem és reményem
szabadság egy-istenem,
erő és szél a törvényem,
hazám tenger-végtelen.
Hallgatom legszebb zenémet:
szélverés,
meg a rázkódó kötélzet
rendülése, csikorgása,
Fekete-tenger zugása,
és az ágyú-bömbölés.
A mennydörgés
robajában,
szél zajában
szúnyni már
könnyű nékem,
ringatózva
elbódít a
tengerár.
Hajóm kincsem és reményem,
szabadság egy-istenem,
erő és szél a törvényem,
hazám tenger-végtelen."
Fordította: Weöres Sándor
Gusareva pesma
S deset topova na boku,
s punim vetrom u jedrima,
ne plovi, već krila ima
razbojnički jedrenjak;
brod gusarski čiju hrabrost
i čije svi ime znaju
po celome morskom kraju:
Neustrašiv, moj brod jak.
Sjaj meseca morem trepti,
u jedrima vetar plače,
nižuć, čim se vode tače
sinjih vala srebrni sklad;
a kapetan-gusar pesmu
veselu na krmi vije
sred Evrope i Azije,
pred njime je Carigrad:
– Plovi, o moj jedrenjače;
u spokoju;
nit dušmanske lađe znače,
nit zatišje, niti ljuta
bura skrenu tebe s puta,
nit savlada hrabrost tvoju.
S dva΄es΄t lađa boj smo bili,
plen dobili,
Engleya da mori jed,
sto naroda
steg je svilo,
položilo
pred crn steg.
Jer brod moja riznica je,
zakon – sila, veta plah,
a sloboda Bog je meni,
more – domovina sva.
Kralj je s kraljem tamo krvi
i svet strada,
stopa zemlje razlog prvi:
a ovde je carstvo moje,
svom pučinom široko je
kojom zakon tuđ ne vlada.
Nema zemlje
takve slave,
ni zastave
takve boje,
da mi pravo
ne priznaje
i ne daje
što je moje.
Jer brod moja riznica je,
zakon – sila, vetar plah,
a sloboda Bog je meni,
more – domovina sva.
Na „Brod na vidiku!“ tada,
divna slika:
sve u beg bezglav nada,
svim jedrima, kako znaju,
morem vladam, ne sumnjaju,
plaše gnevnog mi se lika.
Posle pljačke,
pri deobi
svako dobi
ravnu čast;
lepotice
prve, zna se,
samo za se
tražim slast.
Jer brod moja riznica je,
zakon – sila, vetar plah,
a sloboda Bog je meni,
more – domovina sva.
„Osudiše na smrt mene!“
Plaše – koga?
Neće sreća da mi skrene:
pre ću tog što sud mi piše
obesiti da se njiše
uvrh broda njegovoga.
Poginem li,
ej živote,
tebe ote
usud znan,
otkad stresoh
ja – viteški –
jaram teški,
robu dan.
Jer brod moja riznica je,
zakon – sila, vetar plah,
a sloboda Bog je meni,
more – domovina sva.
Severac je najmilija
svirka meni;
kad se užad besno nija,
i katarki vitih škripa,
i topova mojih rika,
i more u sviloj peni.
Dok grom tutnji
u oluji,
i dok huji
vetar, bdim,
polako
sve me više
more njiše
i zaspim.
Jer brod moja riznica je,
zakon – sila, vetar plah,
a sloboda Bog je meni,
more – domovina sva.
Prevod: Vladeta Košutić
Canción of the Pirate
The breeze fair aft, all sails on high,
Ten guns on each side mounted seen,
She does not cut the sea, but fly,
A swiftly sailing brigantine;
A pirate bark, the “Dreaded” named,
For her surpassing boldness famed,
On every sea well-known and shore,
From side to side their boundaries o'er.
The moon in streaks the waves illumes
Hoarse groans the wind the rigging through;
In gentle motion raised assumes
The sea a silvery shade with blue;
Whilst singing gaily on the poop
The pirate Captain, in a group,
Sees Europe here, there Asia lies,
And Stamboul in the front arise.
“Sail on, my swift one! nothing fear;
Nor calm, nor storm, nor foeman's force,
Shall make thee yield in thy career
Or turn thee from thy course.
Despite the English cruisers fleet
We have full twenty prizes made;
And see their flags beneath my feet
A hundred nations laid.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
Nor calm, nor storm, nor foeman's force,
Shall make thee yield in thy career
Or turn thee from thy course.
Despite the English cruisers fleet
We have full twenty prizes made;
And see their flags beneath my feet
A hundred nations laid.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
“There blindly kings fierce wars maintain,
For palms of land, when here I hold
As mine, whose power no laws restrain,
Whate'er the seas infold.
Nor is there shore around whate'er,
Or banner proud, but of my might
Is taught the valorous proofs to bear,
And made to feel my right.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
For palms of land, when here I hold
As mine, whose power no laws restrain,
Whate'er the seas infold.
Nor is there shore around whate'er,
Or banner proud, but of my might
Is taught the valorous proofs to bear,
And made to feel my right.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
“Look when a ship our signals ring,
Full sail to fly how quick she's veered!
For of the sea I am the king,
My fury's to be feared;
But equally with all I share
Whate'er the wealth we take supplies;
I only seek the matchless fair,
My portion of the prize.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
Full sail to fly how quick she's veered!
For of the sea I am the king,
My fury's to be feared;
But equally with all I share
Whate'er the wealth we take supplies;
I only seek the matchless fair,
My portion of the prize.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
“I am condemned to die !—I laugh;
For, if my fates are kindly sped,
My doomer from his own ship's staff
Perhaps I'll hang instead.
And if I fall, why what is life?
For lost I gave it then as due,
When from slavery's yoke in strife
A rover! I withdrew.
My treasure is my gallant bark;
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
For, if my fates are kindly sped,
My doomer from his own ship's staff
Perhaps I'll hang instead.
And if I fall, why what is life?
For lost I gave it then as due,
When from slavery's yoke in strife
A rover! I withdrew.
My treasure is my gallant bark;
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.
“My music is the Northwind's roar;
The bellowings of the Black Sea's shore,
And rolling of my guns.
And as the thunders loudly sound,
And furious the tempests rave,
I calmly rest in sleep profound,
So rocked upon the wave.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.”
The bellowings of the Black Sea's shore,
And rolling of my guns.
And as the thunders loudly sound,
And furious the tempests rave,
I calmly rest in sleep profound,
So rocked upon the wave.
My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.”
Translated by James Kennedy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése