Gérard de Nerval Myrtho – Myrtho – Mirto – Myrtho



Gérard de Nerval (Gérard Labrunie)

Paris, May 22, 1808 – Paris, January 26, 1855

Myrtho

Je pense à toi, Myrtho, divine enchanteresse,

Au Pausilippe altier, de mille feux brillant,

À ton front inondé des clartés d'Orient,

Aux raisins noirs mêlés avec l'or de ta tresse.

C'est dans ta coupe aussi que j'avais bu l'ivresse,

Et dans l'éclair furtif de ton œil souriant,

Quand aux pieds d'Iacchus on me voyait priant,

Car la Muse m'a fait l'un des fils de la Grèce.

Je sais pourquoi là-bas le volcan s'est rouvert...

C'est qu'hier tu l'avais touché d'un pied agile,

Et de cendres soudain l'horizon s'est couvert.

Depuis qu'un duc normand brisa tes dieux d'argile,

Toujours, sous les rameaux du laurier de Virgile,

Le pâle hortensia s'unit au myrte vert !

Myrtho

Myrtho, nagy mágusnő, te érdekelsz ma engem -

a Posillipón át vad lángolás ragyog,

Kelet ezer tüzét szikrázza homlokod

s aranyfürtödben a sötét szőlőt esengem.

Mosolyod elbúvó villáma ég szemedben,

szemed, akár kupád, nekem mámort buzog,

és Iakhosz elé imázva borulok -

a Múzsa tette, hogy itt Hellasz fia lettem.

Tudom, miért tüzel a vulkán odalenn,

mert tegnap ott szaladt a lábad könnyeden...

A hamu hirtelen a horizontra szárnyal.

Normann gróf törte szét agyagbálványodat

s immár Vergilius babérjai alatt

zöld mirtusz egyesül sápadt hortenziával.

Fordította: Vas istván

Mirto

„Mrtvo je sve” – reče. „Svemirom, bez straha,

Sav svoj let zastranih, putevima mlečnim,

Gde god život veje buj svog zlatnog praha

Uz valovlje srme, pljuskom neizrečnim.

Gde god tla pustinjska, vrtložnoga daha

Okeana mutnih vape vriskom ječnim,

Skitnja tih kotura uzrujno je plaha,

Ali nigde duha, vaj! bezmerjem večnim.

Tražeč Oko božje – ambis spazih, bezdan,

Crn i preogroman! Kroz sav beskraj zvezdan

Zrači vasionom: da je, zgusnut, zgrane.

Taj bunar od mraka, okružava Duga

Prag Haosa drevna,Ništavilu druga,

Spirala što  guta svetove i dane.“

Prevod: Vladeta Košutić

Myrtho

Myrtho, enchantress, goddess, on my mind!

Lofty Posillipo, that teemed with light;

Your brow, awash with eastern splendour bright,

Your golden tresses with black grapes entwined!

In your cup, too, I drank down ecstasy, 

And in your laughing eyes’ elusive flare,

That saw me at Iacchus’ feet, in prayer.

The Muse has made a true-born Greek of me!

Again the mount has opened. I know why:

With your quick foot you touched it yestereve,

And suddenly its ashes fill the sky.

A Norman duke destroyed your gods of clay,

Since when, beneath the boughs of Virgil’s bay,

Green myrtles and hortensias interweave!

Translated by Timothy Ades