Gérard de Nerval Myrtho – Myrtho – Mirto – Myrtho



Gérard de Nerval (Gérard Labrunie)

Paris, May 22, 1808 – Paris, January 26, 1855

Myrtho

Je pense à toi, Myrtho, divine enchanteresse,

Au Pausilippe altier, de mille feux brillant,

À ton front inondé des clartés d'Orient,

Aux raisins noirs mêlés avec l'or de ta tresse.

C'est dans ta coupe aussi que j'avais bu l'ivresse,

Et dans l'éclair furtif de ton œil souriant,

Quand aux pieds d'Iacchus on me voyait priant,

Car la Muse m'a fait l'un des fils de la Grèce.

Je sais pourquoi là-bas le volcan s'est rouvert...

C'est qu'hier tu l'avais touché d'un pied agile,

Et de cendres soudain l'horizon s'est couvert.

Depuis qu'un duc normand brisa tes dieux d'argile,

Toujours, sous les rameaux du laurier de Virgile,

Le pâle hortensia s'unit au myrte vert !

Myrtho

Myrtho, nagy mágusnő, te érdekelsz ma engem -

a Posillipón át vad lángolás ragyog,

Kelet ezer tüzét szikrázza homlokod

s aranyfürtödben a sötét szőlőt esengem.

Mosolyod elbúvó villáma ég szemedben,

szemed, akár kupád, nekem mámort buzog,

és Iakhosz elé imázva borulok -

a Múzsa tette, hogy itt Hellasz fia lettem.

Tudom, miért tüzel a vulkán odalenn,

mert tegnap ott szaladt a lábad könnyeden...

A hamu hirtelen a horizontra szárnyal.

Normann gróf törte szét agyagbálványodat

s immár Vergilius babérjai alatt

zöld mirtusz egyesül sápadt hortenziával.

Fordította: Vas istván

Mirto

„Mrtvo je sve” – reče. „Svemirom, bez straha,

Sav svoj let zastranih, putevima mlečnim,

Gde god život veje buj svog zlatnog praha

Uz valovlje srme, pljuskom neizrečnim.

Gde god tla pustinjska, vrtložnoga daha

Okeana mutnih vape vriskom ječnim,

Skitnja tih kotura uzrujno je plaha,

Ali nigde duha, vaj! bezmerjem večnim.

Tražeč Oko božje – ambis spazih, bezdan,

Crn i preogroman! Kroz sav beskraj zvezdan

Zrači vasionom: da je, zgusnut, zgrane.

Taj bunar od mraka, okružava Duga

Prag Haosa drevna,Ništavilu druga,

Spirala što  guta svetove i dane.“

Prevod: Vladeta Košutić

Myrtho

Myrtho, enchantress, goddess, on my mind!

Lofty Posillipo, that teemed with light;

Your brow, awash with eastern splendour bright,

Your golden tresses with black grapes entwined!

In your cup, too, I drank down ecstasy, 

And in your laughing eyes’ elusive flare,

That saw me at Iacchus’ feet, in prayer.

The Muse has made a true-born Greek of me!

Again the mount has opened. I know why:

With your quick foot you touched it yestereve,

And suddenly its ashes fill the sky.

A Norman duke destroyed your gods of clay,

Since when, beneath the boughs of Virgil’s bay,

Green myrtles and hortensias interweave!

Translated by Timothy Ades

 

Gérard de Nerval El Desdichado – El Desdichado – El Desdichado – The Disinherited

Gérard de Nerval (Gérard Labrunie)

Paris, May 22, 1808 – Paris, January 26, 1855

Albrecht Dürer: Melencolia -  Gravure sur cuivre

El Desdichado

Je suis le ténébreux, – le veuf, – l’inconsolé,

Le prince d’Aquitaine à la tour abolie :

Ma seule étoile est morte, – et mon luth constellé

Porte le soleil noir de la mélancolie.

Dans la nuit du tombeau, toi qui m’as consolé,

Rends-moi le Pausilippe et la mer d’Italie,

La fleur qui plaisait tant à mon cœur désolé,

Et la treille où le pampre à la rose s’allie.

Suis-je Amour ou Phébus ?... Lusignan ou Biron ?

Mon front est rouge encor du baiser de la reine ;

J’ai rêvé dans la grotte où nage la sirène...

Et j’ai deux fois vainqueur traversé l’Achéron :

Modulant tour à tour sur la lyre d’Orphée

Les soupirs de la sainte et les cris de la fée.

El Desdichado

Az özvegy, a sötét vigasztalan vagyok,

templomtalan kegyúr, az aquitáni herceg;

fényes lantom fölött, mert csillagom halott,

a melankólia fekete napja reszket.

Ki sírom éjjelén nyújtottad vigaszod,

kedves virágomat add vissza dúlt szívemnek,

Posillipo hegyét, a kék olasz habot

s a lugast, hol borág és rózsák keverednek.

Phoebus vagyok? Ámor? Biron vagy Lusignan?

A királynői csók ráforrt a homlokomra;

láttam fürdő szirént, grottában álmodozva...

S már kétszer keltem át az Akheron zaján,

pengetve Orpheusz lantját, hol váltva szárnyal

a szent nő sóhaja a tündér sikolyával.

Fordította: Kálnoky László

El Desdichado

Ja sam neutešen, – usamljen, – bez dana,

princ sam akvitanski koma kula pada,

Mrtva mi je zvezda, – a lutnja zvezdana

nosi crno sunce neizmernog jada.

Tešiteljko moja, sred grobnog bezdana,

 vrati mi Pozilip i sva mora sada,

čardak gde je ruža s bršljanom svezana,

cvet što tužno srce opi iznenada.

Ljubav sam il Febus? Lizinjan il Biron?

Još mi čelo rujno od poljupca njena;

sanjarih u špilji gde sliva sirena...

Dvaput sam Aheron prešao, pun sile,

smenjujući katkad s Orfejevom lirom

uzdahe svetice i krikove vile.

Prevod: Kolja Mićević

The Disinherited

I am the twilight – the widow – the unconsoled,
Nobility in whose towers the weeds now bloom;
My only star dead and all the strings sold
From my lute inscribed with the dark sun’s Gloom.

You who consoled me in the graveyard night,
Give me Pausillippo, Italy’s seas,
The flower to be my sad heart’s delight,
And the trellis whose vines the roses seize.

Apollo or Eros? … Arthur or Henry?
Still I blush from the kiss of the queen;
I have dreamt in the grotto where sirens are seen…

And I have crossed Hell twice to victory:
As Orpheus playing, now loud now faint,
The cries of the fairy, the sighs of the saint.

Translated by James Harriman-Smith

 



Gérard de Nerval Vers dorés – Arany sorok – Zlatni stihovi – The golden lines



Gérard de Nerval (Gérard Labrunie)

Paris, May 22, 1808 – Paris, January 26, 1855

Vers dorés

„Eh quoi ! tout est sensible!”

Pythagore.

Homme, libre penseur ! te crois-tu seul pensant

Dans ce monde où la vie éclate en toute chose ?

Des forces que tu tiens ta liberté dispose,

Mais de tous tes conseils l'univers est absent.

Respecte dans la bête un esprit agissant :

Chaque fleur est une âme à la Nature éclose ;

Un mystère d'amour dans le métal repose ;

« Tout est sensible ! » Et tout sur ton être est puissant.

Crains, dans le mur aveugle, un regard qui t'épie :

À la matière même un verbe est attaché...

Ne le fais pas servir à quelque usage impie !

Souvent dans l'être obscur habite un dieu caché ;

Et comme un œil naissant couvert par ses paupières,

Un pur esprit s'accroît sous l'écorce des pierres !

Arany sorok

Szabad gondolkodó! ember, hogy hiheted,

hogy csak te vagy az - itt, hol minden csupa élet?

Szabadságod a te erőid közt itélhet,

de döntéseden a világ kívül reked.

Tiszteld állatban a tevékeny szellemet:

minden virág, ha nyit, Természet-szülte lélek;

rejtélyes szerelem nyugszik mélyén az ércnek;

"Minden érez!" S erővel bír szíved felett.

Tudd, a vak falból is feléd les egy tekintet:

még az anyaghoz is élő ige tapad...

Ne törd hámjába hát alantas terveidnek!

Rejtett isten sötét lényekben is akad;

s mint szem, pilla alól ahogy születve rebben,

a kő kérge alatt érik a tiszta szellem!

Fordította: Somlyó György

Zlatni stihovi

„Pa šta! sve oseća!“

Pitagora

Čoveče, slobodni umniče! mniš uman

tek ti si na svetu gde svud život hoda?

Kroz moći što imaš tvoja je sloboda,

al za stremnje tvoje svemir je odsutan.

Poštuj i u zverki duh marljiv i mutan:

cvet je duša koju otvara Priroda;

metal može tajnu ljubavnu da oda;

„Sve oseća!“ Bićem u svemu si sputan.

Gnaj, sa slepog zida, pogled što te rani;

s materijom samom neki glas je sliven...

Ne daj joj da služi nečasnoj nakani!

I u mračnom biću počiva Bog skriven;

a ko mlado oko skrito trepavkama,

čisti duh se širi pod korom od kama!

Prevod: Kolja Mićević

The golden lines

"Astonishing! Everything in intelligent!"
Pythagorus

Free thinker! Do you think you are the only thinker
on this earth in which life blazes inside all things?
Your liberty does what it wishes with the powers it controls,
but when you gather to plan, the universe is not there.

Look carefully in an animal at a spirit alive;
every flower is a soul opening out into nature;
a mystery touching love is asleep inside metal.
"Everything is intelligent!" And everything moves you.

In that blind wall, look out for the eyes that pierce you:
the substance of creation cannot be separated from a word . . .
Do not force it to labor in some low phrase!

Often a Holy Thing is living hidden in a dark creature;
and like an eye which is born covered by its lids,
a pure spirit is growing strong under the bark of stones!

Translated by Robert Bly

 

Gérard de Nerval Fantaisie – Ábrándozás – Fantazija – Fantasy

Gérard de Nerval (Gérard Labrunie)

Paris, May 22, 1808 – Paris, January 26, 1855

Fantaisie

Il est un air pour qui je donnerais
Tout Rossini, tout Mozart et tout Weber,
Un air très vieux, languissant et funèbre,
Qui pour moi seul a des charmes secrets.

Or, chaque fois que je viens à l’entendre,
De deux cents ans mon âme rajeunit:
C’est sous Louis-Treize… – Et je crois voir s’étendre
Un coteau vert que le couchant jaunit;

Puis un château de brique à coins de pierre,
Aux vitraux teints de rougeâtres couleurs,
Ceint de grands parcs, avec une rivière
Baignant ses pieds, qui coule entre des fleurs.

Puis une dame, à sa haute fenêtre,
Blonde aux yeux noirs, en ses habits anciens,
Que, dans une autre existence peut-être,
J’ai déjà vue – et dont je me souviens!

Ábrándozás

Egy dal zsong bennem s nékem többet ér,
akár egész Mozart, Rossini, Weber,
vágyódó, vén ütem, borongva lépdel
s titkos varázsa már csak bennem él.

Ha hallom, lelkem ifjul kétszáz évet,
a trónon Tizenharmadik Lajos,
lankás vidék… az alkony épp megérett,
a domb arany, az ég aranyhabos,

s kővel szegett, nagy téglakastélyt látok,
lábát folyócska mossa álmatag,
körül hatalmas park, húnyó virágok,
s a színes ablakok piroslanak.

S egy ablakban fönn épp egy dáma lebben,
sötét szem, szőke haj lobog felém…
talán egy másik, régvolt életemben
már láttam egyszer – s most emlékszem én!

Fordította: Radnóti Miklós

Fantazija

Ima jedan napev, taj je napev stari

lepši neg sav Mocart, Veber i Rosini,

jedan davni napev, ko jecaj u tmini,

što za mene samo ima tajne čari.

Svaki puta kad ga iznenada čujem,

za dvesta godina mlađi mi je duša:

kralj Luj Trinaesti... – i ko da pod rujem

vidim dol zeleni koji noć penuša;

Zatim dvor od cigla, uglovi kameni,

s oknima gde rujne boje zlati veče,

sav u parkovima, s rekom koja peni

njegovo podnožje, kroz ruže dok teče.

Zatim jedna dama, kroz prozor svoj viti,

plava crnokosa, u odelu starom...

Koju, u življenju drugom, može biti

već videh – i koje sećam se sa žarom!

Prevod: Kolja Mićević

Fantasy

There’s music I’d exchange right willingly
For all the works of Mozart and Rossini
An ancient, sad, languorous melody
With secret charms only for me.

And every time I hear this air
It takes me back two hundred year,
To Louis Treize. Before me spread
Sloping green lawns in golden sunsets.

And châteaux built in stone and brick
With scarlet stained glass windows,
Girt in by parklands, and where brooks
Fringed by flowers indolently flow.

A damsel in a tower looking down
Blond with dark eyes, in medieval gown,
She whom I’ve seen in all her beauty
In past life, and in my present memory.

Translated by Stan Solomons