Rainer Maria Rilke Abend – Az este – Evening

Rainer Maria Rilke (Portrait by Helmut Westhoff)

Prague, 4 December 1875 – Montreux, 29 December 1926

Abend

Der Abend wechselt langsam die Gewänder,
die ihm ein Rand von alten Bäumen hält;
du schaust: und von dir scheiden sich die Länder,
ein himmelfahrendes und eins, das fällt;

und lassen dich, zu keinem ganz gehörend,
nicht ganz so dunkel wie das Haus, das schweigt,
nicht ganz so sicher Ewiges beschwörend
wie das, was Stern wird jede Nacht und steigt -

und lassen dir (unsäglich zu entwirrn)
dein Leben bang und riesenhaft und reifend,
so dass es, bald begrenzt und bald begreifend,
abwechselnd Stein in dir wird und Gestirn.

Este

Váltja az este lassanként ruháját,

mit régi fák karéja nyújt felé;

nézed: s otthagy a táj, kettőbe vált át,

egy ég felé tart s egy mély felé;

otthagy, egészen egyikhez se kötve,

nem oly sötéten, mint a néma ház,

s nem oly bizton esküdve az Örökre,

mint az, mely kél, s csillagként éjszkáz –

otthagyja (szóval föl se fejthető)

léted riadtan, érve, óriásnak,

úgy, hogy benned ma fojtva, s értve másnap,

váltja egymást a csillag és a kő.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes

Este

Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull.

S magad maradsz: egészen egyiké sem,
nem oly sötét, mint ez a néma ház,
s nem úgy az öröklét igézetében,
mint esti csillag, mely az égre hág.

S veled marad (szó szét nem fejti ezt)
bús életed, mely érik égig érőn,
míg néha korlátoltan, néha értőn,
hol kő lesz benned, hol meg égitest.

Fordította: Farkasfalvy Dénes

Evening

The sky puts on the darkening blue coat
held for it by a row of ancient trees;
you watch: and the lands grow distant in your sight,
one journeying to heaven, one that falls;

and leave you, not at home in either one,
not quite so still and dark as the darkened houses,
not calling to eternity with the passion of what becomes
    a star each night, and rises;

and leave you (inexpressibly to unravel)
your life, with its immensity and fear,
so that, now bounded, now immeasurable,
it is alternately stone in you and star.

                                 Translated by Stephen Mitchell