William Wordsworth
Cockermouth, 7 April 1770 – Cumberland, 23 April 1850
On the Extinction of the Venetian Republic
Once did She hold the gorgeous East in fee;
And was the safeguard of the West: the worth
Of Venice did not fall below her birth,
Venice, the eldest Child of Liberty.
She was a maiden City, bright and free;
No guile seduced, no force could violate;
And, when she took unto herself a mate,
She must espouse the everlasting Sea.
And what if she had seen those glories fade,
Those titles vanish, and that strength decay;
Yet shall some tribute of regret be paid
When her long life hath reach’d its final day:
Men are we, and must grieve when even the Shade
Of that which once was great is pass’d away.
And was the safeguard of the West: the worth
Of Venice did not fall below her birth,
Venice, the eldest Child of Liberty.
She was a maiden City, bright and free;
No guile seduced, no force could violate;
And, when she took unto herself a mate,
She must espouse the everlasting Sea.
And what if she had seen those glories fade,
Those titles vanish, and that strength decay;
Yet shall some tribute of regret be paid
When her long life hath reach’d its final day:
Men are we, and must grieve when even the Shade
Of that which once was great is pass’d away.
A Velencei Köztársaság halálára
Uralkodott a kincsekkel tele
Kelet fölött s Nyugat védője volt;
Velence senkinek meg nem hajolt,
nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.
Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;
szűz város volt, tündöklő és szabad,
S mikor jegyest választhatott, a vad,
örök tenger lett hű szerelmese.
S megérte bár, hogy hervad dicstelen
s hogy dísze hull és többé mitse vár, –
tünődjünk most a tűnő érdemen,
s hogy így elérte őt is a halál.
Gyászoljatok ti férfiak velem:
oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.
Kelet fölött s Nyugat védője volt;
Velence senkinek meg nem hajolt,
nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.
Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;
szűz város volt, tündöklő és szabad,
S mikor jegyest választhatott, a vad,
örök tenger lett hű szerelmese.
S megérte bár, hogy hervad dicstelen
s hogy dísze hull és többé mitse vár, –
tünődjünk most a tűnő érdemen,
s hogy így elérte őt is a halál.
Gyászoljatok ti férfiak velem:
oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.
Fordította: Radnóti Miklós
Gašenje Venecijanske republike
Nekad je i raskošni Istok za svoje vezala vode,
I čuvar Zapada bila; i ne posta manja
Vrednost Venecije, od njenog postanja,
Venecija, najstarije čedo slobode.
Beše grad devičanski slobodan, od sjaja stvoren,
Nasilju otporan, lukavstvom nezaveden:
I kad je ženik pred nju bio doveden,
Morala se venčati s neuništivim Morem.
I šta kad je videla kako te slave blede,
Ta zvanja nestaju, te snage više ne vrede,
I dug žaljenja platiti treba, u čas
Kad i potonji dan dostiže život njen;
Mi smo ljudi, i moramo žaliti kad i sen
Onog što veliko beše nekad, promine pored nas.
Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simonović
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése