Victor Hugo Elle était déchaussée, elle était décoiffée… – Meztélláb volt a lány – Raščešljane kose i bosa... – Barefoot



Victor Hugo

François-Nicolas Chifflart: Victor Hugo

Besançon, 26. octobre 1790 – Paris, 22. may 1885

Herbert James Draper : The Kelpie

Elle était déchaussée, elle était décoiffée…

Elle était déchaussée, elle était décoiffée,

Assise, les pieds nus, parmi les joncs penchants ;

Moi qui passais par là, je crus voir une fée,

Et je lui dis : Veux-tu t'en venir dans les champs ?

Elle me regarda de ce regard suprême

Qui reste à la beauté quand nous en triomphons,

Et je lui dis : Veux-tu, c'est le mois où l'on aime,

Veux-tu nous en aller sous les arbres profonds ?

Elle essuya ses pieds à l'herbe de la rive ;

Elle me regarda pour la seconde fois,

Et la belle folâtre alors devint pensive.

Oh ! comme les oiseaux chantaient au fond des bois !

Comme l'eau caressait doucement le rivage !

Je vis venir à moi, dans les grands roseaux verts,

La belle fille heureuse, effarée et sauvage,

Ses cheveux dans ses yeux, et riant au travers.

Meztélláb volt a lány

Meztélláb volt a lány, és a feje födetlen,

úgy ült a bókoló nádak közt csöndesen;

tündérlányt látok, azt hittem, hogy arra mentem,

s szóltam: Eljössz-e, mondd, a mezőkre velem?

Rám nézett, azzal a pillantással, ahogy csak

a szépség néz, ha más oltalma nem maradt;

s szóltam: A szerelem ideje ez a hónap,

nem sétálnál velem a sűrű fák alatt?

Beletörülte a lábát a part füvébe;

aztán másodszor is rám nézett, s valami

ábrándos fény szökött a bolondos szemébe.

Ó, hogy daloltak az erdő madarai!

A partokat a hab hogy simogatta halkan!

Láttam, hogy jön felém a nyurga nádon át

a szép, boldog leány, vadócan és riadtan,

haja szemébe hull, s elfödi mosolyát.

Fordította: Rónay György

Raščešljane kose i bosa...

Raščešljane kose i bosa je bila,

sevši, golih stopa, među trske mlade:

dok prolazih tuda, mišljah da je vila

i rekoh: Hoćeš li doći u livade?

Upravi u mene svoj pogled oholi

đto osta lepoti da na slavlje seća,

i rekoh: Hoćeš li, dob je kad se voli,

hoćeš li šetnju pod senkom drveća?

Brisala je stope kraj reke u travi:

kad po drugi puta zagleda se u me

u nestašnoj djevi misao se javi.

Oh, kako pevahu ptice u dnu šume!

Kako voda blago miluje obalu!

Ugledah, u trsci zelenoj i punoj,

devojčicu srećnu, divlju, ustreptalu,

s kosom u očima i s osmehom u njoj.

Prevod: Kolja Mićević

Barefoot

"Her shoes pulled off, her hair let down,

 she lay back under the leaning rushes, barefoot., barefoot.
I stopped on the path, as if possessed, and said:

 Would you like to walk with me into the fields?d

"She turned to me, supremely calm
as beauty in its triumph, and I said:
If you would like-it is the time of year for lovers –

we could walk under the trees. Would you like that?

"She wiped her feet on the grass bank,
looking a second time in my face,
and frowning, pretending to be undecided.
Oh! how the birds sang in the deep woods!

"The stream caressing its banks! And I watched her
step through the tall grass rushes to meet me,

A young farmwoman, shy, and fierce, her hair

in her eyes, her cracked lips open, laughing."

Translated by Brooks Haxton