Victor Hugo
François-Nicolas Chifflart: Victor Hugo
Besançon, 26. octobre 1790 – Paris, 22. may 1885
Herbert James Draper : The Kelpie
Elle était déchaussée, elle était décoiffée…
Elle était déchaussée, elle était décoiffée,
Assise, les pieds nus, parmi les joncs penchants ;
Moi qui passais par là, je crus voir une fée,
Et je lui dis : Veux-tu t'en venir dans les champs ?
Elle me regarda de ce regard suprême
Qui reste à la beauté quand nous en triomphons,
Et je lui dis : Veux-tu, c'est le mois où l'on aime,
Veux-tu nous en aller sous les arbres profonds ?
Elle essuya ses pieds à l'herbe de la rive ;
Elle me regarda pour la seconde fois,
Et la belle folâtre alors devint pensive.
Oh ! comme les oiseaux chantaient au fond des bois !
Comme l'eau caressait doucement le rivage !
Je vis venir à moi, dans les grands roseaux verts,
La belle fille heureuse, effarée et sauvage,
Ses cheveux dans ses yeux, et riant au travers.
Meztélláb volt a lány
Meztélláb volt a lány, és a feje födetlen,
úgy ült a bókoló nádak közt csöndesen;
tündérlányt látok, azt hittem, hogy arra mentem,
s szóltam: Eljössz-e, mondd, a mezőkre velem?
Rám nézett, azzal a pillantással, ahogy csak
a szépség néz, ha más oltalma nem maradt;
s szóltam: A szerelem ideje ez a hónap,
nem sétálnál velem a sűrű fák alatt?
Beletörülte a lábát a part füvébe;
aztán másodszor is rám nézett, s valami
ábrándos fény szökött a bolondos szemébe.
Ó, hogy daloltak az erdő madarai!
A partokat a hab hogy simogatta halkan!
Láttam, hogy jön felém a nyurga nádon át
a szép, boldog leány, vadócan és riadtan,
haja szemébe hull, s elfödi mosolyát.
Fordította: Rónay György
Raščešljane kose i bosa...
Raščešljane kose i bosa je bila,
sevši, golih stopa, među trske mlade:
dok prolazih tuda, mišljah da je vila
i rekoh: Hoćeš li doći u livade?
Upravi u mene svoj pogled oholi
đto osta lepoti da na slavlje seća,
i rekoh: Hoćeš li, dob je kad se voli,
hoćeš li šetnju pod senkom drveća?
Brisala je stope kraj reke u travi:
kad po drugi puta zagleda se u me
u nestašnoj djevi misao se javi.
Oh, kako pevahu ptice u dnu šume!
Kako voda blago miluje obalu!
Ugledah, u trsci zelenoj i punoj,
devojčicu srećnu, divlju, ustreptalu,
s kosom u očima i s osmehom u njoj.
Prevod: Kolja Mićević
Barefoot
"Her shoes pulled off, her hair let down,
she lay back under the leaning rushes, barefoot., barefoot.
I stopped on the path, as if possessed, and said:
I stopped on the path, as if possessed, and said:
Would you like to walk with me into the fields?d
"She turned to me, supremely calm
as beauty in its triumph, and I said:
If you would like-it is the time of year for lovers –
as beauty in its triumph, and I said:
If you would like-it is the time of year for lovers –
we could walk under the trees. Would you like that?
"She wiped her feet on the grass bank,
looking a second time in my face,
and frowning, pretending to be undecided.
Oh! how the birds sang in the deep woods!
looking a second time in my face,
and frowning, pretending to be undecided.
Oh! how the birds sang in the deep woods!
"The stream caressing its banks! And I watched her
step through the tall grass rushes to meet me,
step through the tall grass rushes to meet me,
A young farmwoman, shy, and fierce, her hair
in her eyes, her cracked lips open, laughing."
Translated by Brooks Haxton
