Sebestyén Péter A mi időnkben – U naše doba – In Our Times



Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. -

A mi időnkben

Mondd a nevét. A levert vakolat alól, mint pajzán bölcsesség,

előkerülsz. A tükör mögött játszótér, ahová sosem engedtek el,

se egyedül, se párban azzal, akivel menni szerettél volna. Így hát

kérdéses, mi az, amit látnod kellene a karcos délutáni fényben.

A király elment, érvénytelen a parti, póruljárt, aki még szeretett

volna játszani. Egy visszahívhatatlan telefon recseg, és távoli

rokonod sejtetni engedi, hogy rövid az élet. A gyerekek visszajöttek

az udvarra, elkészítik a halál mandaláit, s mikor végre eszedbe jut,

kimondod a nevét, s ő a tükörben megfordítja az üres homokórát.

U naše doba

Reci njegovo ime. Pojavljuješ se ispod raspadnute žbuke, kao

nestašna mudrost. Iza ogledala je igralište, gde te nikad nisu pustili,

niti samog, niti sa željenom osobom. Tako, veliko je pitanje,

šta bi uopšte trebao videti u sjaju luckastog, popodnevnog svetla.

Nestao je kralj, partija je ništavna, nagrabusio je onaj, ko je hteo

nastaviti igru. Zazvoni telefon kojeg je nemoguće pozvati,

a daleki rođak da naslutiti, da je život kratak. Deca su se vratili

u dvorište, pripremaju mandale smrti, i kad se konačno setiš

i izgovoriš njegovo ime, u ogledalu okrene prazan peščani sat.

Prevod: Fehér Illés

In Our Times

Tell me his name. From under the stripped mortar, like mischievous wisdom, you turn up. Behind the mirror there’s a playground where you were never allowed to go, neither alone, nor together with the one you wanted. So now it’s a question what you in fact should really see in the scratched afternoon light.

The king has left, the game is not valid, everyone came off badly who still would’ve liked to play. A phone that can’t ever be called back rasps, and a distant relative of yours insinuates that life is short. The children have come back to the yard, they prepare the mandalas of death, and when at last you remember, you utter his name, and he will turn the empty sandglass in the mirror.

Translated by N. Ullrich Katalin