Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sebestyén Péter (Peter Šebešćen). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sebestyén Péter (Peter Šebešćen). Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 23., szombat

Sebestyén Péter Karmazsin Király – Grimizni kralj


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Karmazsin Király

Halott évek halott moraja; néma a Tenger is. Nem mutat semmit –
hallgat a távoli táj; az elnémult emlékezet.
Itt járt. Lépte alatt nyögött a Föld. A fekete kentaurok is átengedték Őt
zárt sorfalukon; patáik idegesen kalapálták a foglyukká tett világot.
- Hogy nem is volt sohasem?
Az Idő, az egyetlen mostoha sem bírt vele. Eljön, újra: látni a szétesést.
                     
A Nagy Víz kibontott hullámai már érzik Őt; vén cetek harsognak;
bolydul az iszapos enyészet -
vijjogó albatroszok felhőket hívnak.
Ami elmegy, ami megjön: nem több és nem kevesebb, mint a szavak,
melyek elmondattak egykor - -  belefáradtak a generációk.
                     
Még az éj rostokol a sziklás partokon, zöld mezőkön – nincs várakozás.
Szél csapkod idelenn:         
rőt köpeny lobog; vérnél-halálnál sötétebb. Repül Karmazsin Király.
Eldönti most: nyíljék-e bájjal a Tavasz; hordjon-e dús termést a Nyár;
szaporodjon, sokasodjon-e minden, ami tagadott, mielőtt lett volna mit - -
Lassan lépdel a ló. Árnyék oszlik és nyergében most feláll, kantárt ereszt.
Sisak alatt az Arc - -  megmutatkozik, mint az ős-bizonyosságok:
a Teremtésben nem férhetnek el a Kezdet-előtti szép legendák - -

A Palotához ér. Üres csarnokokban üres a Szerkezet. Elköltözött innen az,
ami mérhető és elgondolható.
A termek – vagy a világ? – végére ér. Szétküldi az Időt, a Teret, az Anyag
minden változatát - -  mert valaha így határozott.

Nem beszélt, de mindenki hallotta. „ – Nincsen rá okom, hogy határozzak
életetek éveiről, perceiről; szomorúságom, hogy megtehetném. Könnyebb
volna így az embernek, elismerem. Ám: ami volt és ami lesz, annak kell
megtörténnie. Tudjátok meg: az Az Isten nem irgalommal teremt és pusztít;
vele ugyanúgy reménytelenné válik az Élő, mint nélküle. Emlékezzetek –
így akarom, mert emlékezem én is. Aki látta a kezdetek-előtti Tereket, az
örökre rab marad, mint én, vagy azok, akik velem harcoltak: a dánok Ura
és a Sólyompengét Hordozó.
Mindig érkezem. Addig ittmarad a Könyv, amit nem lehet elpusztítani, hisz
folyvást íródik és írattatik. A Félelem végén, mikor a Halál már nem lesz
puszta Kárhozat, itt leszek, azért, hogy - akkor – felejtsetek megint. Hiszen
születni kívánok és meghalni, mint mind a Földanya gyermekei.”

 „Kéz nem érintette; szem sugara nem hullott Reá. Nem látta senki, hogyan
és mikor távozott megint; de a szavakat tudjuk. Visszajön. Lehet, megméri
újra a múló időt és – ha kell – ledönti Herkules Oszlopait, hogy végetérjen
az, aminek nem lett volna szabad elkezdődnie. Vagy másképp? Néhanapján
úgy hisszük: Ő a Szeretet, azért, mert nem hagyja jóvá Isten és az emberek
tétova választásait.”

Forrás: a szerző


Grimizni kralj (King Krimson)

Mrtav žamor mrtvih godina; i More je nemo. Ništa ne pokazuje –
šuti daljina daljine; zanemelo sećanje.
Bio je tu. Ispod njegovih koraka Zemlja stenjala. Kroz gust špalir Njega su i
crni kentauri propustili; porobljen svet kopitama nervozno su udarali.
– Da nikad nije ni postojao?
Njega ni jedina maćeha, Vreme, nije pobedio. Ponovo će doći: raspad je na vidiku.

Razvijeni valovi Velike Vode već Ga osećaju; ostareli kitovi tutnje;
glibav raspad se pomera –
oblake albatrosi klikćući dozivaju.
Što odlaze, što dolaze: nisu ni više ni manje samo reči
koje su nekada izgovorene - - generacije su sustale.

Na stenama obale, zelenim livadama još noć dangubi – nema čekanja.
Tu dole vetar lupa:
crvena kabanica vijori; od krvi-smrti tamnija. Leti Grimizan Kralj.
Sad odlučuje: dal da se Proleće lepotom otvori; dal da Leto bogat rod donese;
sve, što je negirao još pre no što bi se nešto moglo dal da se množi, plodi - -
Konj polako korača. Sena se rasprši te sad ustaje u svom sedlu, uzda opusti.
Ispod kacige Lice - - poput iskonskih izvesnosti se pokazuje:
u Stvaranju lepe legende pre Početka mesta nemaju - -

Stiže do Palate. U raznim halama prazna Naprava. Sve što se meriti može i
na razmišljanje nagna odavde se odselio.
Na kraj hola – ili sveta? – stiže. Raspušta Vreme, Prostor, svaku varijantu
Materije - - jer jednom je tako odlučio.

Nije govorio ali su ga svi čuli. „ – Razlog da o godinama, trenucima
života odlučujem, ne nalazim; moja žalost je da bi to mogao uraditi.
Priznajem, ljudima bi tako lakše bilo. Ali: što je bilo i što će biti to
mora da se desi. Imajte na umu: Gospod ne sa milošću stvara i uništava;
s njim ili bez njega Živ čovek jednako beznadežan postaje. Setite se –
tako želim, jer i ja se sećam. Ko je Prostore pre stvaranja video, taj zauvek
rob ostaje, kao ja ili oni koji su se sa mnom borili: Gospodar Danaca
i Nosilac Sečiva sokola.
Uvek stižem. Knjiga, koja je neuništiva dotle ostaje, jer bez prestanka
se dopunjava i nalaže se da se dopunjava. Na kraju Straha, kad Smrt više
neće sušto Prokletstvo biti, biću tu, zato da – tad – ponovo zaboravim. Jer
poput potomaka Majke zemlje želim da se rodim i umrem.”

„Zrak pogleda niti ruka Ga nije dotakla. Niko nije video kako i na koji
način je opet nestao; ali reči pamtimo. Vratiti će se. Možda će nanovo
prolazno vreme meriti i – ako treba – Stubove Herkula srušiti da se
jednom završi to što ne bi ni trebalo da počne. Ili drugačije? Koji put
nam se tako čini: On je Ljubav jer neodlučne izbore Boga i čoveka
ne odobrava. ”

Prevod: Fehér Illés

2019. november 2., szombat

Sebestyén Péter Szabad gyakorlatok 1. – Slobodne vežbe 1.


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –



Szabad gyakorlatok 1.

           biztosan te is elkövettél valamit                                EZ A LÁZ EZ A LÁZ
           ideje hogy bevedd az utolsó adag                              TÖKÉLETESEN MINDEGY
                    fájdalomcsillapítót
           Ó Ó a SZABAD GYAKORLAT nem ér véget         A LENYOMAT
                    barátaim honfiak ti mind                                  OLVASHATATLAN
                    kávéházikonrádokésegyebek                            MEGSZŰNIK
                                                                                              AZ ÉN-INTEGRITÁS
                    ÉRZÉKSZERVI      !  túlérzékenység  !           BIZONY
                                                                                               rekeszizmom nemet mond
                                                                                               a csillagokra
            ez már a csodák kapuja biztosan
                    170 CENTIMÉTER MAGAS  /  54 KILOGRAMM TESTSÚLYÚ
                     HAJA VILÁGOS  /  SZEME SZÜRKE  /  FÉRFI
            mostanában a véletlenen gondolkodom                    ÉN MINDENT ELŐRE
            kivitelezhetőek-e a zsebcselek                                  KITERVELTEM
                     azt mondják tarthatatlan                                   JOBBLÉTRE SZENDERÜLNI
                     hogy semmit sem tudok a RÉSZről                 NEM !DEPRESSZIÓ! NEM
            sajtórendészeti vétség ez minden                              CSAK ESIK CSAK ESIK
            nincs mese ennyit tudunk
            ennyi az egész          ENNYI AZ EGÉSZ                 UJJLENYOMAT
            harminc éve harminc éve harminc                            A KIRAKATÜVEGEN
                      Pontosan célozz.                                              KONCENTRÁLNI
            LIBERTÉ!  ÉGALITÉ!  FRATERNITE                    NEM MEGHÜLYÜLNI

                                                                                  (Budapest, 1986. október-november)
Forrás. a szerző



Slobodne vežbe 1.

           zasigurno i ti si nešto skrivio                                       TA GROZNICA TA GROZNICA
           vreme je da uzmeš zadnju dozu                                   SASVIM JE SVEJEDNO
                 sredstva za smirenje bola
           O O SLOBODNA VEŽBA nikad kraja                       OTISAK
                 prijatelji moji sugrađani svi vi                               JE NEČITAK
                 kafanskikuonratiiostali                                          VLASTITI INTEGRITET
                                                                                                 NESTAJE
                 OSETILA      !         preoetljivost      !                    DAKAKO
                                                                                                 dijafragma zvezde
                                                                                                 odbija
           to je zasigurno kapija čuda
VISINA MU JE 170 SANTIMETARA / TEŽINA 54 KILOGRAMA
                   KOSA SVETLA  /  OČI SMEĐE  /  MUŠKARAC JE
           u zadnje vreme o slućajnosti razmišljam                      JA SAM SVE UNAPRED
           obmane džepova dal su izvedive                                  ISPLANIRAO
                   kažu neodrživo je                                                   DUŠU ISPUSTITI
                   da ništa ne znam o DETALJu                                NE! DEPRESIJA! NE!
           sve to je unutrašnja greška štampe                                PADA I PADA
           nema šta toliko znamo
           to je sve                         TO JE SVE                             OTISAK PRSTA
           trideset godina trideset godina trideset                       NA STAKLU IZLOGA
                               Tačno ciljaj.                                                KONCENTRIRATI
                  LIBERTE!  EGALITE! FRATERNITE                     NE POLUDITI

                                                                                 (Budimpešta, oktobra-novembra 1986.)

Prevod: Fehér Illés

2019. július 6., szombat

Sebestyén Péter A tagadás tagadása – Poricanje poricanja


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


A tagadás tagadása

Mondá isten: üzemszünet.
Kölyköknek kuss, nőknek küret.
Nyomd el a csikket, oszt’ jóvan:
Liftzuhanás hárfaszószban.
Poricanje poricanja

Reče bog: u pogonu stanka.
Derištu odbij, ženama kiretaža.
Opuška ugnječi, valjda ti se sviđa:
u sosu harfe pad lifta.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2019. május 21., kedd

Sebestyén Péter Prológ – hétfő, estefelé - Prolog – ponedeljak, predveče


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Prológ – hétfő, estefelé

Üres város. Tintapaca a félhomályban, valami követ,
tudomást sem vesz rólad. Ajtón ki, ablakon be, recseg,
nyerít, pedig a lovak kihaltak rég. Beletekeredsz a
hangzatokba, már dobol a jégeső, pajkos csinnadratta.
Vesztőhelyre lépés indulj – kár érted,
kár mindenkiért, akit az ördög elcipel.
                           
Egy kicsikét várhatsz. Lepattan mint a zománc, a fény
minden jósága, a tér immár a fesztivál tulajdona.
Hát legyen.

A vérmesterek dologhoz látnak, ég a kezük alatt a munka.
Fölszabdalódik a ricsaj, homorú tükör mögül kikászálódik
a bohóc, ecce homo, borsózöld röhögés. A szem kihull, pattog,
üveggolyó tart a csatornarács felé, végesincs gurulás a pontig,
ahonnan a holtak a világba fejtik önnön lényegük.

Forrás: a szerző


Prolog – ponedeljak, predveče

Prazan grad. U sumraku mrlja od mastila, nešto te prati,
nisi interesantan. Preko vrata van, preko prozora unutra, škripi,
njišti, a konji su odavno izumrli. Zapetljaš se
u sazvučja, grad već bubnja, nestašno čerupanje.
Korak na stratište kreni – šteta zbog tebe,
šteta zbog svakoga, koga đavo ponese.

Možeš pričekati. Poput emajla svaka dobrota svetlosti
otpada, pozornica je već vlasništvo festivala.
Pa neka bude.

Krvnici su na posao krenuli, i te kako užurbano rade.
Graja je raščerečena, iza udubljenog ogledala pajac se
promoli, ecce homo, grašakzelen grohot. Oko ispada, skakuta,
prema rešetke kanala staklena kugla se kotrlja, nikadkraja kotrljanje
do tačke, odakle mrtvaci vlastita bića na svet tegle.

Prevod: Fehér Illés

2018. október 4., csütörtök

Sebestyén Péter Hibernitia felett a hegyen – Iznad Hibernicije na brdu


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –


Hibernitia felett a hegyen

                  Feleségemnek

Arany délutánba csukva az emlék. Szemed
gyöngybe simított fény, könnyű lábbal siklasz
az ösvényen, az idő sebhelyei közt. Alig-létezés a hely,
apró temető az üvegsima ragyogásban,
a kápolna előtt habozol kicsit, izzó árnyék
suttog, ahogy belépsz. Csorba keresztelőmedence
repeszti önmagát s a szentek az oltáron már
mindent megbocsátanak.
Mennyi hát a bánat? A megszökött tengerek
merre tartanak? Hol van hát az ég pompája,
mikor az éjfél trónra lép?
Ego te baptizo, könnyű a bóra, imához készül
a kékség felett. Körbeszakad a tér, sapka száll,
valószínűtlen, amikor megállsz, a világ egyetlen
érthető tézise, hogy élsz – szellő kacskaringóz,
mosolyod elé csalja sátoros hajad.

Forrás: a szerző


Iznad Hibernicije na brdu

                            Supruzi

Uspomena je u zlatno popodne zatvorena. Oko ti je
u biser utkana svetlost, na stazi, između rana vremena
laganim koracima krećeš. Mesto je jedva-postojanje,
u stakloglatkom svetlucanju sitno groblje je,
ispred kapele malo se kolebaš, kako ulaziš
usijana sena šapuće. Škrbava krstionica
sama sebe cepa a sveci na oltaru već
sve opraštaju.
Pa kolika je tuga? Pobegla mora
kuda smeraju? Pa gde je sjaj neba
kad ponoć na presto stupi?
Ego te baptizo, bura je lagana, iznad plavetnila
na molitvu se priprema. Ruši se prostor, kapa leti,
nestvarno je kad zastaneš, jedina shvatljiva teza
sveta je da živiš – povetarac vijuga,
čadravu kosu ti ispred osmeha mami.

Prevod: Fehér Illés

2018. július 7., szombat

Sebestyén Péter a papírrepülő búcsúja – oproštaj letilice od papira


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -



a papírrepülő búcsúja

Zsuzsának

befejeződött egy befejezetlen magány
huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed
negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –
kihátrál innen a nyár jégverések tesznek
ártalmatlanná minden mozdulatodban
elmondom még
az utolsó legendákat
hajnali dobszó
                       most nehéz ez a rend
  hiába ülsz a hallgatás holdkrátereiben
  csuklómon a cirkuszos sebeket hiába bámulod
már nincs félelem csak
elszabadultak összes emlékeim –
elmentél elvitted az éjszaka zenészeit  micsoda
csata készül e homályban –
sínekre hanyatlik szédülő fej –
mire megjössz a gótika égbeemelkedik
arany madaraid köröznek a fölégetett
                       városok felett
  túl soká vártam a hóesésre
  az elektromosság lényegét hiába tudom
papírrepülőket hajtogatok nevetésedből
a szélbe lököm őket pulzusom ötperces halálakor
galambcsőrökben végzet se föld se olajág
  hallgatnak
  várnak amíg
  a pórusokon kivérzik minden idő

Forrás: a szerző


oproštaj letilice od papira

Žužani

završila se jedna nezavršena samoća
dvadesetjednu godinu iza negative
tvoje ozbiljne ljubavi čučim – u podne ciklona –
leto se odavde povlači iz svakog tvog pokreta
tuče me onesposobljavaju
ispričaću još
poslednje legende
jutarnja bubnjava
                       težak je sad taj red
  zalud sediš u mesečevim kraterima šutnje
  na ručnom zglobu zalud gledaš rane ćeretanja
više nema straha
uspomene su mi se oslobodile .
otišla si odnela si muzičare noći u tom mraku
kakva borba se sprema –
omamljena glava na tračnice se spušta –
dok stigneš gotika se do neba diže
iznad popaljenih gradova tvoje
                       zlatne ptice kruže
  predugo sam čekao sneg
  zalud poznajem bit elektriciteta
od tvog osmeha letilice od papira pravim
pri petominutnoj smrti mog pulsa u vetar ih guram
usud u kljunu goluba nit je zemlja nit je grana masline
  ćute
  čekaju dok
  putem pora vreme ne iskrvari

Prevod: Fehér Illés

2018. március 7., szerda

Sebestyén Péter Hans Bülow mesterét, Liszt Ferencet hallgatja - Hans Bilov svog majstora, Franca Lista sluša

Stojičić, Milenko portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Hans Bülow mesterét, Liszt Ferencet hallgatja

Ne hazudj, fiam. Ez nem a lengyel lovasság; a fülem még jó. Ne feledd, a muzsika egyszerű, de helyesbíteni lehetetlen. Az Appassionata is érdektelen, ha azt hiszed, technikai perfekciód vagy a huszonnégy hangnem abszolút ismerete jelent valamit. Még az se érdekes, hogy prima vista zongorázol; minden billentyűakrobata képes ilyen bűvészmutatványra. Ráadásul: Te voltál a legjobb, akit egyáltalán tanítani lehetett; ezen felül pedig a vejem. Ne bánkódj Cosima miatt: tulajdonképpen Te menekültél meg tőle. Szőröstül-bőröstül felfalta Richardot. Soha ne félj. Ha félsz, a kotta maga alá gyűr és megaláz. Tudom!, hogyne tudnám: Te vagy az egyedüli dirigens, aki a kilenc szimfónia összes szólamát hangjegyenként ismeri. Azt is tudom, hogy utánad nem lehet többé a régi módon arra a pulpitusra karmesterként felmenni. Ez így jó; legalább megfegyelmezed ezt az egész zenekari csőcseléket… Mégis… ne tiszteld annyira a vezérkönyveket.
(…) Bár: én is féltem. Még régen… az a süket német, Bécsben. Látta az ujjaimat. Mikor a végén feljött a pódiumra, azt hittem, fölpofoz: minimo calculo négyszer melléütöttem. Aztán csak megcsókolt; emlékszem, kávéillata volt… És már időm sincsen, Hans. Amit mostanában írok, még meghallgatni se hajlandó senki. Te sem… és Richard… a Csárdás Macabre után úgy bámult rám, mint egy… egy zenekritikusra. Nuages gris hallatán dúltan viharzott ki a szalonból, és Cosima fúriaként sziszegte: fölidegesítettem, pedig az orvosok megtiltották, hogy felizgassa magát… a jó Richard… a főtémáit általában tőlem szokta…hmm… kölcsönözni. Megértem Őt; és Téged is. Az én zeném, fiam: Ohne Tonart. Nincsen hangneme. Ahogy Te kiabáltad: ez Unmusik!  És már kiröhögnek. Azt hiszed, nem tudom? Az összes tanítványom, még Stradal is, Thomán is… Te is… Mindenki…!
(…) A szívcseppeket, Hans… hetvenéves vagyok. Mennyi taps, hány hisztérikus női levél…hmmm… Már nem fontos… De azért: valahol, valamikor elhangzik a Villa d’Este, és unisono károgják majd: velem kezdődött el a Zukunftmusik… Ez itt fekete és fehér. A klaviatúra nevetségesen könnyen megadja magát. Méghogy játszhatatlanok a dolgaim! Hogy sose írom elő nekik az ujjrendet! Milyen pitiáner társaság, ne vigyorogj, fiam… Így, félvakon, szivarral az ujjaim közt is abszolválom bárkinek a bármilyen művét, amit akarnak! Amit csak akarok…!
(…) Az a lényeg, hogy ne méricskélj. Hiába matematika, ahogy manapság mondják: a nagy fúgák hangjai – in aeternum – megmérhetetlenek, Hans. Most jöjjön Chopin. Az ulánusokat akarom, ahogy rohamoznak. Velük győzhetsz vagy halhatsz; ezen nem tudunk segíteni. De aztán… minden szívdobbanásoddal és kezed minden rezdülésével Te szabod a végtelen harmóniát.

Hans Bilov svog majstora, Franca Lista sluša

Sine moj, ne laži. To nije Poljska konjica, uši mi još služe. Ne zaboravi, muzika je jednostavna ali ispravke su nemoguće. I Appassionata je dosadna ako veruješ da ti je tehnička perfekcija ili apsolutno poznavanje dvadeset četiri glasa nešto znači. Ni to nije interesantno da prima vista  sviraš na klaviru, svaki akrobat tipki sposoban je na takvu čaroliju. Povrh toga: Ti si bio najbolji, koga se uopšte moglo učiti; i još si mi i zet. Zbog Kozine nemoj da tuguješ: ustvari od nje Ti si se spasio. Riharda je bez ikakvog problema u celosti progutala. Nikad se ne boj. Ako se bojiš note će te pogaziti, poniziti. Znam!, kako ne bi zano: Ti si jedini dirigent koji svaku notu svake stavke devet simfonije napamet zna. I to znam da posle tebe na onaj podij kao dirigent na stari način niko ne može stati. Dobro je to tako: makar ćeš čitavu muzičku bagažu dovesti u red... Ipak... knjige vodilje nemoj toliko poštovati.
(...) Pa: i ja sam se bojao. Nekad...onaj gluv Njemac, u Beču. Video je moje prste. Kad je na kraju na podij došao, mislio sam, ošamariće me: minimo calculo četiri puta sam fulao. Ali me je poljubio, sećam se, na kafu je mirisao... I, Hanse, više vremena nemam. To, što danas pišem, niko ni poslušati ne želi. Ni ti... i  Rihard... posle Csárdás macabre tako me je odmeravao kao jednog... jednog muzičkog kritičara.  A poslušavši Nuages gris pobesnelo je napustio salon i kao Kozina siktao: iznervirao sam ga a ljekari su zabranili da se nervira... dobar Rihard... svoje glavne teme u snovima obično od mene... mmm... posuđuje. Shvatam ja Njega; a i Tebe. Moja muzika je, sine moj: Ohne Tonart. Bez tona je. Kako si ti vikao: to je Unmusik! I već mi se smiju. Veruješ da ne znam? Svi moji učenici, čak i Stradal, i Toman... i Ti... Svi!
(...) Hans, kapi za srce... sedamdeset godina mi je. Koliko ovacija, koliko histeričnih ženskih pisama... mmm... Više nije važno... Ali: negde, jednom sviraće Villa d’Esteunisono će gaktati: Zukunftmusik je sa mnom počeo... To, što je tu, to je crno i belo. Klavijatura smešno lagano se predaje. Zar moje kompozicije su neizvedive! Da red prstiju nikad im ne prepisujem! Kakva bezvezna družina, nemoj se ceriti, sine moj... I ovako, poluslepo, sa cigarom među prstima svačiji svakakvo delo ću apsolvirati, šta god žele! Šta god želim...!
(...) Suština je u tome, da ne odmeravaj. Hanse, zalud je matematika, kako danas kažu: glasovi velike fuge - in aeternum – su nemerljivi. Sad nek dođe Šopen. Ulane želim, kako navaljuju. S njima možeš pobediti ili umreti; tu nema pomoći. Ali posle... beskonačnu harmoniju sa svakim otkucajem srca i svakim titrajem ruku Ti krojiš.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2018. január 9., kedd

Sebestyén Péter Lege artis – Lege artis


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Lege artis

a költészet Popeye utolsó beszáradt spenótkonzerve
a költészet a túlzabált lelkiismeret hashajtója
a költészet az éjfél fagyott Szaharája
a költészet a leszakadt drótkötélpálya fölötti megközelíthetetlen szirt
a költészet az utolsó utáni busz
a költészet képeslap a márvány és a lakk halott múzeumából
a költészet a mindig rosszkor huhogó bagoly
a költészet  a kitapintott májzsugor
a költészet a lépcsősor Leonardo elveszett koponyájába
a költészet a bikinis lányok örökstrandja
a költészet az üres csirkeólak menyétszagú csöndje
a költészet a megszorult kilincs rémült rángatása
a költészet kétségbeesett orgonafutam
a költészet Spinoza lándzsája Platón puskája és Jézus Krisztus epegörcse
a költészet egytagú ismeretlen szó
a költészet a moccanatlan krokodilus tettenérése a végső alámerüléskor
a költészet partvissal kergetett vadgalamb
a költészet bármely hiúság fölfedezetlen vakcinája
a költészet az egyes-egyedüli pont a rémálmok rajzfüzetében
a költészet az előre megfontolt gödörbe csúszás
a költészet elsötétített város kivilágított mező kiszáradt óceán
a költészet a szivárvány befejezett köre
a költészet az államgépezet kézbesített határozata
a költészet madárcsont halhólyag bevásárlókosár
a költészet a megmérhetetlen felezési idejű isteni örökkévalóság
a költészet balgaság és könnyű vacsora
a költészet mézcsordulás a lányok mellén
a költészet John Keats vak és süket monológja a feltámadásról
a költészet Janus harmadik arca
a költészet a háború előtti utolsó vonósnégyes
a költészet telepítetlen aknamező
a költészet vulkáni láva mennyei ambrózia aranyló délután
a költészet a megszokások naprendszernyi mérete
a költészet a zsugorított elegancia
a költészet a napra pontosan huszonnyolc évvel ezelőtti fakó mosoly
a költészet a nadragulya az LSD a morfium lemondó kézrebbenése
a költészet a mennyország metrótérképe
a költészet alamuszi szembesülés a kifizetetlen tartozásokkal
a költészet minden sejt naprakész nyilvántartása
a költészet füst mutatóujj és a hosszú szavak lélektelen jelenvalósága
a költészet elhordatlan törmelék ledöntetlen fal épület nélküli tető
a költészet a tornászlányok végtelenített spárgája
a költészet a fuldoklás utolsó másodperce a tisztánlátás előtt
a költészet a végső szégyen kényszeres vallomása
a költészet egy pohár vörös még a hajnalfény előtt
a költészet a sötét zugok rendszerező anatómiája
a költészet a mesék órarendi korpusza
a költészet sárkányetető kéz
a költészet a megfolyt színek kétségbeejtő esztétikája
a költészet a méhek végső kirajzása és mindaz ami ebből következik
a költészet szétszakadt kötélzet a távozó hajón
a költészet ábránd és megigazított szoknya a hosszú combokon
a költészet Neptunusz készenlétben tartott szélvihara
a költészet röhögésbe fulladt cselfogás
a költészet mikor a szívre vörös kígyó tekeredik
a költészet Hannibál visszakozása midőn megpillantja a Himaláját
a költészet napló iskolai ellenőrző és minden isteni hazugság boldog kiterjesztése
a költészet a saját erszényébe ugró kenguru
a költészet napalm és hidrogénbomba és utolsó kenet
a költészet zabszem a seggben
a költészet csíkos pizsama mint egy örök félreértés
a költészet csökönyös öszvér és lélekharang
a költészet a kifogyott papírzsebkendő a hátizsák céltalan kifordítása
a költészet a madárbél-jóslatok büdös komorsága
a költészet az alkalmatlan eszközök időszaki kiállítása
a költészet a megmaradt lehetőségek tudomásulvétele
a költészet kétség és paródia és az is mikor a színész belesül a nagymonológba
a költészet a lélek jelentős ámbátor kopár sajátossága
a költészet a kihirdetett kincstári optimizmus
a költészet az elkerülhetetlennel szemben tanúsított türelem soha meg nem kapott jutalma
a költészet a megkukulás száj- és körömfájása
a költészet a szerelem kiegyensúlyozott és mértéktartó építészeti útmutatója
a költészet a föl sem ismert kíváncsiskodás
a költészet az előre bejelentett szőnyegbombázás
a költészet egy szívderítő mosoly valamely apokrif lélekvándorlásból
a költészet derűs zsivaj és csikorgó ízület
a költészet hazatérés egy penészes albérletbe
a költészet a bennszakadt mondatok sugárbetegsége
a költészet egy szívbéli istenkáromlás
a költészet kifordított gázkamra
a költészet a látható prímszámokba kényszerített definíciója
a költészet az Én és a Te akárhányadik dimenziója
a költészet az emlékezés kifüstölt rókalyuka
a költészet folyvást eszméletlenre issza magát és a saját szavába vág
a költészet fekete szerelem fekete szívben
a költészet az Ő álma a kerúbok szárnyai között
a költészet az én szakadt vitorlám utolsó vacsorám lábnyomaim megszakadt sora

Forrás: a szerző


Lege artis

poezija je poslednja usušena Popajeva konzerva od špinata
poezija je laksans prežderane savesti
poezija je Sahara smrznute ponoći
poezija je nedosptupan hrid iznad otkinute žičare
poezija je iza zadnjeg zadnji autobus
poezija je razglednica iz mrtvog muzeja mermera i laka
poezija je uvek u krivo vreme javljajuća sova
poezija je opipana ciroza jetre
poezija je stepenište do izgubljene lobanje Leonarda
poezija je večita plaža devojaka u bikiniju
poezija je tišina sa mirisom lasice praznih kokošinjaca
poezija je prestrašeno trzanje zaglavljene brave
poezija je očajan pasaž orgulje
poezija je koplje Spinoze puška Platona i grč žuči Isusa Hrista
poezija je jednočlana nepoznata reč
poezija je zatečenje nepomičnog krokodila prilikom konačnog tonenja
poezija je sa motikom gonjen dupljaš
poezija je vakcina bilo koje neotkrivene taštine
poezija je jedna jedina tačka u crtanci noćne more
poezija je u jamu unapred promišljen pad
poezija je zatamnjen grad osvetljena livada isušen okean
poezija je završen krug duge
poezija je isporučena odluka državnog mehanizma
poezija je ptičja kost mehur ribe korpa za kupovanje
poezija je božanstvena večnost sa nemerljivom vremenom poluraspada
poezija je pomama i lagana večera
poezija je na dojkama devojaka kapanje meda
poezija je Džon Kitsov slep i gluh monolog o vaskrsnuću
poezija je treće lice Jana
poezija je poslednji predratni gudački kvartet
poezija je nepostavljeno minsko polje
poezija je lava vulkana rajska ambrozija pozlaćeno popodne
poezija je vasionska veličina navika
poezija je smežurana elegancija
poezija je bled osmeh tačno na dan od pre dvadesetosam godina
poezija je rezigniran pomak ruke bunike LSD-a morfijuma
poezija je karta podzemne željeznice raja
poezija je podmuklo suočavanja sa neotplaćenim dugovanjima
poezija je ažurno evidentiranje svake ćelije
poezija je dim kažiprst i bezdušno prisustvo dugačkih reči
poezija je ostavljen otpadak nesrušen zid krov bez zgrade
poezija je beskrajna špaga gimnastičarke
poezija je poslednji tren davljenja pre stanja oštrovidnosti
poezija je primorana ispovest konačnog srama
poezija je čaša crvenog još pre svanuća
poezija je anatomija tamnih kutaka koja sistematizira
poezija je preraspoređen korpus bajki
poezija je ruka aždajakrova
poezija je očajna estetika razlivenih boja
poezija je konačno rojenje pčela i sve što nakon toga sledi
poezija je rascepana užad na brodu koja se udaljava
poezija je sanjarija i ispravljana suknja da dugim butinama
poezija je vihor Neptuna u stanju pripravnosti
poezija je u smeh udavljena spletkarija
poezija je kad srce crvena zmija obavija
poezija je uzmicanje Hanibala pošto je Himalaju ugledao
poezija je dnevnik đačka knjižica i svako sretno proširenje božje laži
poezija je kengur koji u vlastitu torbu skače
poezija je napalmna i hidrogenska bomba i poslednja pričest
poezija je zrno ovsa u guzici
poezija je prugasta pidžama poput večitog nesporazuma
poezija je tvrdoglava mazga i zvono duhova
poezija je ponestala papirna marama besciljno izvrtanje naprtnjače
poezija je smrdljiva tmurnost proricanja ptičjih creva
poezija je privremena izložba nepodesnih instrumenata
poezija je prihvatanje preostale mogućnosti
poezija je nedoumica i parodija a i zapinjanje glumca tokom velikog monologa
poezija je značajna ali i pusta odlika duše
poezija je oglašen optimizam riznice
poezija je nikad dobivena nagrada prema neizbežnosti pokazanoj strpljivosti
poezija je bolesti usta i noktiju zanemenosti
poezija je izbalansiran i suzdržljiv pokazivač pravca gradilišta ljubavi
poezija je neprepoznata znatiželja
poezija je unapred najavljeno bombardiranje
poezija je prijatan osmeh iz neke vanzemaljske selidbe duše
poezija je živahna graja i ukočen članak
poezija je povratak u budžavo podstanarstvo
poezija je bolest izavan radijacijom neizgovorenih rečenica
poezija je istinsko bogokletstvo
poezija je izvrnuta gasna komora
poezija je u vidljive primarne brojeve primorana definicija
poezija je bilo koja dimenzija odnosa Ja i Ti
poezija je istrebljena mišja rupa pamćenja
poezija bey prestanka do besvesti se opija i sama sebe prekida
poezija je crna ljubav u crnom srcu
poezija je između krila heruvima Njegov san
poezija je moj pocepan jarbol moja poslednja večera prekidan niz tragova mojih stopala

Prevod: Fehér Illés