Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.
Reggel szoktál jönni
Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.
Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.
Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:
mindez artikulált - mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.
Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetenek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).
Aztán csöngetnek és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.
Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.
Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:
mindez artikulált - mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.
Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetenek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).
Aztán csöngetnek és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.
Molnár Imre: Cím nélkül – Bez naslova
Obično ujutro dolaziš
Obično ujutro dolaziš
Često se budim kao posle svoje smrti.
To je (nešto dublja) formulacija
onoga što u svakodnevnom govoru
nazivaju: Ponovo sam se rodio.
Svitanje nad tankim slojem vina,
sporan odsjaj na dalekom metalnom predmetu:
sve to artikulirano – kao jedna rečenica
mada je samo utisak jedne rečenice.
Krhotina natpisa na rupičavom kamenu
što bi svakako trebalo otkotrljati.
U beskrajnom jutru pokušavam
iz suštine stvari nešto o sebi
doznati. U međuvremenu me potrebe
na aktivnosti primoraju, naravno:
otvaram prozor, vodu pijem pa praznim.
Mada sve to zasigurno mi smeta u ispitivanju,
ima i prednosti. Jedna četka za zube pomaže
uokviriti razdoblje (sa tačnošću od pedeset godina);
zamršeni znaci koje sam na jednoj cedulji
našao: nazvati B. Đ u 9 sati:
ubedljivo ne samo pismenost dokazuju
nego i prisustvo (relativno) visoku tehničku
kulturu. Nadalje: spis potiče od osobe
sa poznavanjem mađarskog jezika (ali to još
ne upućuje na mesto događaja).
Zatim zvone i – stižeš.
A ja, bi li mogao nešto drugo, odložim
krajnje i zadovoljavajuće rešenje
problema, i: - Jesam ko jesam
(valjda neko, zar ne, zasigurno),
prepuštajući se valstitim
nagonima, pristavim kafu
i upitam: Šta je?
Mada znam ni na to se ne da odgovoriti.
Prevod: Fehér Illés
!
VálaszTörlés