Zalán Tibor Abony 1954. –
[a szél az éjszaka
a végtelen havazás...]
a szél az éjszaka a végtelen havazás talán
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél
[vetar noć bezgranično sneženje...]
vetar noć
bezgranično sneženje divljeromantične
činjenice
su možda ove da možda su ove i
mesec bleštavocrno
sunce te na dnu tame
šuštajuće
prokrvljene kabanice – vidiš
vidiš
pesmu već tako lagano pišem
pa
između susretljivo pljuštajućih reči u ništa
tako
olako izmičeš. u međuvremenu noći samo
prolaze
prolaze moje noći između straha nabreklih
zidova
kao bezlični tmurni vojnici kreću
što se
pokazati može ne može se ispričati
od straha
bezlični tmurni vojnici između
nabreklih
zidova mojih noći samo prolaze prolaze noći
u ništa
prolaze. u međuvremenu između
pljuštajućih
reči susretljivo izmičeš: pa tako
olako
pišem ovu pesmu – vidiš
vidiš
pljuštajuće kabanice na dnu prokrvljene tame i
sunce
bleštavocrn mesec i možda ove da
divljeromantične
činjenice su možda ove
bezgranično
sneženje noć vetar
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése