Payer Imre Budapest,
1961. április 27. –
|
Asszír Istennő
Végignyúlik
a díványon. Olvas.
Ajkain által áldozati füst. Marlboro light. Perverz betűkön elhomályosult tekintet. Kezével játszik a pokol barlangjával. Ó, asszír istennő! Látom én tekinteted kislányos arcodban. Évezredek vonulnak abban. Lassú karavánok. Koponyák a perzselő napon. Én, a kalandor, hedonista különc poros sarummal oltárára taposok. Markolok tornyos húsába. Sörényem a bizonytalan égbe vetem. Tekintete földre zuhan. Rabszolgát hágok belőled istennő! Homokvihar és óceán dörgése. Élő tornya a kéjnek. Hassal előre, fehér időre ledöntve. Lihegsz. Remeg a tompor. Reng a zikkarratu. Kapaszkodom a vállába. Hideg borzongás lopózik tarkóm felé. Rengenek a sztélék. Síkos halak vergődnek izzadó testem alatt. Ó, asszír istennő! Mohó tintahal. Hunyt szemmel vonaglasz. Nyomulok, háglak. Ab ovo ad mala. Majd simítom nedves bőröd. Pihenünk. Csak a párkák dolgoznak. |
Asirska Boginja
Izležava se na sofi. Čita.
Na usnama žrtven dim. Marlboro light.
Potamnjen pogled je na izopačenim
slovima. Rukom sa
jamom pakla igra.
O, asirska boginja! Tvoj pogled
na devojačkom licu ja vidim.
U tom milenijumi
prolaze. Spori karavani.
Lobanje na žarkom suncu.
Ja, pustolov, čudak hedonist
prašnjavom sandalom na njen oltar stupim.
Njen zvonik od mesa grabim.
Svoju grivu u neizvesno nebo
bacim. Pogled njen na zemlju pada.
Boginja, prcajući od tebe ropkinju stvaram!
Prolom peščane oluje i okeana.
Živa kula slasti.
Trbuhom napred, na belo vreme
svaljeno. Dahćeš.
Stražnjica treperi. Zikaratu trepta.
U njena ramena se hvatam.
Prema mom potiljku hladna groza se
prikrada.
Stele podrhtavaju. Ispod mog oznojenog
tela
klizave ribe se koprcaju.
O, asirska boginja! Pohlepna
lignja.
Zatvorenim očima se previjaš.
Prodirem, prcam te. Ab
ovo ad mala.
Pa tvoju
vlažnu kožu gladim. Odmaramo
se.
Tek
parke rade.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése