|
H. úrban is
A valóság mögött a világ rejtőzik,
alakban alak, formátlan forma,
így van most H. úrban is H. úr,
vagy inkább kocsonyaként remeg,
mely bizonytalanul tölti ki
a rendelkezésre álló teret,
s így lesz idegen saját szája,
fénytelen szeme, görbe orra,
s egyetlen ostoba szóra
átüt képén remegő arcizma,
és árny-személyisége aljára
odapiszkít benne a kisgyerek.
Eszébe jut erről egy-két lejárt
szavatosságú, ócska aforizma,
hogy a tegnap már soha, vagy
épp most gurult el tőle a ma
mint időrágta én-koponya.
Úgy tűnik elő az igazság maga,
mint bozontos hajából a serke,
aztán, ha megszívta magát a léttel,
kifejlődik a hazugság tetve.
De mert nincs más választása,
foltozza tovább a lukas semmit,
e
mindenség-csecsebecsét,
csinálja
tovább, amit nem lehet,
hogy egyszer
majd mohón szopja meg
a gőzölgő
galaxis űrhideg csecsét…
|
I u gospodinu
H.
Iza stvarnosti svet se skriva,
oblik u obliku, forma bez forme,
tako sad i u gospodinu H. gospodin H. je,
ili
pre poput hladetine drhta
šta prostor
kojim raspolagaže
nesigurno
ispunjava,
i tako
će mu vlastita usta,
mračne oči, iskrivljen nos stran biti
te na jednu jedinu smetenu reč
lice
drhtavi mišići preplave,
a na
dnu njegove osene ličnosti
dete u njemu nuždu vrši.
Pa mu na pamet nekoliko otrcanih,
priprostih
fraza padaju,
primera
radi juče vise nikada, ili
danas se
kao vremenom izgrizana
ja-lobanja
baš sad otkotrljala.
Sama
istina se tako pojavljuje
kao gnjida
iz njegove kudrave kose,
posle
pak, kad život dovoljno upija,
vaška
laži se razvija.
Jer
drugog izbora nema,
probušenu
ništa, tu igračku
kosmosa
dalje krpa,
radi
dalje to što ne može
da bi
jednom svemirhladnu dojku
isparljive
vasione halapljivo sisao…
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése