Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Elton – Elton

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elton   Ebben a cipőben nem tudok zongorázni. A zongora élésre van. A dalok Eltonosak. Tudom, teli tüdőből. Ujjaim a színek. Miért játsszák a slágereimet hisztis űrhajósok? A zongora éles. Ez nem űr, hanem víz, és én kifulladok. Szép korszak volt, teli tüdőből szólt a lila köd. Ujjaim szünetek. Lebegés volt a létlényegem. Ebben a zongorában nem lehet mozdulni. Kell egy nagyobb, ami nem űr, nem víz, de jól tartja magát. Eggyel szélesebb ködben. Színpadias csönd. A cipő élésre van, a fűző éles.

Elton   U toj cipeli ne mogu svirati na klaviru. Klavir je za bitisanje. Pesme su nalik Eltonu. Znam, punim plućima. Boje su moji prsti. Moje šlagere zašto sviraju histerični kosmonauti? Klavir je bit. To nije vasiona, voda je, a ja se gušim. Krasna epoha je bila, lila magla se punim plućima oglasila. Pauze su moji prsti. Suština mi je lebdenje bila. U tom klaviru pomaknuti se ne može. Treba jedan veći, što nije kosmos, nije voda, ali dobro se drži. U jednoj široj magli. Teatralna tišina. Cipela je za bitisanje, pertla je bit.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 10-11. old.

Székelyhidi Zsolt Tömb – Blok

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Tömb   Az üresség tetemes alakulása. Tartok attól, ahogy valaki vagyok. Hogy formálódik énképem? Felmérni, mi minden lehetnék. Miközben képtelenség valósággal élni. Még relatív és alakítható, akkor is tömött föld, zárt test: nehezebb vagyok egy csillagnál.

Blok   Zamašno formiranje praznine. Bojim se da sam neko. Kako se formira moja slika? Proceniti, šta sve bi mogao da budem. Usput živeti sa stvarnošću je besmislica. Još je relativna i može da se formira, i tad je zbijena zemlja zatvoreno telo: teži sam od zvede.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 9. old.

Székelyhidi Zsolt Máshol – Drugde

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Máshol   Fő feladatom a megbocsátás. Jól tűröm a felejtést. Sokat kívánnak tőlem a gyerekek. Időnként lemaradok levegővételekről. Elszalasztanak a hétköznapok. Lerogyok a kanapé mellé olyankor, és órákig próbállak kedvelni. Fő kapaszkodóm, hogy van értelem a szobában, a házban, amibe vendégednek kértél, és ahol te szinte sosem vagy otthon. Mindenből kihagyva őrködöm magunkon, és képzelem, hogy egyszer elmegyünk, és megleszünk nélküled.

Drugde   Glavni zadatak mi je oprost. Dobro podnosim zaborav. Deca od mene mnogo zahtevaju. Koji put zaostajem sa uzdisaja. Propuštaju me radni dani. U tim momentima pored kanabe se srušim i satima pokušavam da te volim. Glavni oslonac mi je, da ima smisla u sobi, u kući u što si me molila da ti gost budem, gde ti maltene nikad nisi doma. Iz svega izostavljeno čuvam nas i zamišljam da ćemo jednom da odemo i bez tebe postojimo.    Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/8926-szekelyhidi-zsolt-versei