Székelyhidi Zsolt
Debrecen, 1973. október 11. –
|
Elton
Ebben a cipőben
nem tudok zongorázni.
A zongora élésre van.
A dalok Eltonosak.
Tudom, teli tüdőből.
Ujjaim a színek.
Miért játsszák a slágereimet
hisztis űrhajósok?
A zongora éles.
Ez nem űr, hanem víz,
és én kifulladok.
Szép korszak volt,
teli tüdőből
szólt a lila köd.
Ujjaim szünetek.
Lebegés volt a létlényegem.
Ebben a zongorában
nem lehet mozdulni.
Kell egy nagyobb,
ami nem űr, nem víz,
de jól tartja magát.
Eggyel szélesebb ködben.
Színpadias csönd.
A cipő élésre van,
a fűző éles.
|
Elton
U toj cipeli
ne mogu svirati na klaviru.
Klavir je za bitisanje.
Pesme su nalik Eltonu.
Znam, punim plućima.
Boje su moji prsti.
Moje šlagere zašto sviraju
histerični kosmonauti?
Klavir je bit.
To nije vasiona, voda je,
a ja se gušim.
Krasna epoha je bila,
lila magla se
punim plućima oglasila.
Pauze su moji prsti.
Suština mi je lebdenje bila.
U tom klaviru
pomaknuti se ne može.
Treba jedan veći,
što nije kosmos, nije voda,
ali dobro se drži.
U jednoj široj magli.
Teatralna tišina.
Cipela je za bitisanje,
pertla je bit.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest,
2021. 10-11. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése