Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –
|
Szentül
Le leszek mérve,
meg leszek fogva
és be leszek téve
hamar
a szén és vas
oltárzatú házba.
Ezt tudom, ez világos.
Egy bizonyos
életszakaszban
el kell dönteni,
hogy legyen.
Meg lehet halni is.
Meg lehet élni is.
A fekete fém
színű házba,
akinek nincs
feloldása,
bevágják,
és mindenképpen
mérik, számolják
szentül.
Ez van.
Nem kell
rezelni.
Hiperrealista
vagy semmilyen.
Feloldanak, ötvöznek.
Különösebbnél
különösebb,
egyszerűbbnél
egyszerűbb
művészet ez.
Szürreális,
hogy szemenként,
foganként beleoldanak,
-kevernek a vas és szén
forgóoltárba, a mozgó
masszába,
hogy átkavarnak bennem
egy szent fa keverőt,
hogy felmérjék
és aztán felállítsák,
ami vagyok.
A vas és szén
oltárzatú ház
végül
enged lennem.
Ami
következik,
szent és karcmentes.
Mérni
nem kell.
|
Smerno
Biću izmeren,
zarobljen
i uskoro
u kuću sa oltarom
od uglja i gvožđa
stavljen.
To znam, to je jasno.
U određenom
periodu života
treba odlučiti,
neka bude.
Možeš i umreti.
Možeš i živeti.
Ko nije skinut
sa zabrane,
biće ubačen
u kuću
boje crnog metala
i svakako
meren, brojen,
smerno.
Tako je.
Ne treba
drhtati.
Hiperrealist
ili nikakav.
Spašavaju me, legiraju.
Od naročitije
naročitija,
od jednostavnije
jednostavnija
umetnost je to.
Nadrealno je
kako me ćeliji po ćeliji,
zub po zub rastvaraju
u vrteći oltar
gvožđa i uglja, u pokretnu
masu umešaju,
u meni svetu drvenu mešalicu
mešaju
da prosude
a posle da utvrde,
šta sam.
Na kraju kuća sa oltarom
od uglja i gvožđa
dozvoljava
da postojim.
Što
sledi
sveto je i bez greške.
Meriti
ne treba.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest,
2021. 21-23. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése