Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –
|
Táblák
Szemed a
jótanuló kisdiáké.
Kérdezlek,
vigyázzállásban felelsz.
Csak azt nem
mondod el,
ki vagy.
Most te
jössz.
Hasra
fekszem.
Tekinteted
szúrja a hátam.
Látod a
tüdőm, a májam, a szívem.
Gondosan
feljegyzed a bűneimet.
Bejársz, üres
szobát
a régi, nagy
emberek szelleme.
Nem bántasz.
Azt sem
mondod, hogyan éljek.
Csak hogy
maszatos szám széle.
Letörlöd.
Így ahhoz
nyúlnak, ami értékes.
|
Ploče
Oči
su ti oči marljivog školarca.
Pitam
te, u stavu mirno odgovaraš.
Jedino
što ne odaješ,
ko
si.
Ti
si na redu.
Na
stomak legnem.
Tvoj
pogled leđa mi bode.
Vidiš
moja pluća, jetru, srce.
Pomno
beležiš moje grehe.
Poput
duhova starih velikana
praznu
sobu me obilaziš.
Ne
povređuješ me.
Ni
to ne kažeš, kako da živim.
Samo
da su mi usne zamazane.
Obrišeš
ih.
Tako
diraju to što je dragoceno.
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás:
Gulisio
Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése