Székelyhidi Zsolt
Debrecen, 1973. október 11. –
|
Máshol
Fő feladatom
a megbocsátás.
Jól tűröm
a felejtést.
Sokat kívánnak
tőlem a gyerekek.
Időnként lemaradok
levegővételekről.
Elszalasztanak
a hétköznapok.
Lerogyok a kanapé mellé
olyankor, és órákig
próbállak kedvelni.
Fő kapaszkodóm,
hogy van értelem
a szobában, a házban,
amibe vendégednek kértél,
és ahol te szinte sosem vagy
otthon. Mindenből kihagyva
őrködöm magunkon,
és képzelem,
hogy egyszer elmegyünk,
és megleszünk nélküled.
|
Drugde
Glavni zadatak mi je
oprost.
Dobro podnosim
zaborav.
Deca od mene
mnogo zahtevaju.
Koji put zaostajem
sa uzdisaja.
Propuštaju me
radni dani.
U tim momentima pored kanabe
se srušim i satima pokušavam
da te volim.
Glavni oslonac mi je,
da ima smisla
u sobi, u kući
u što si me molila da ti gost budem,
gde ti maltene nikad nisi
doma. Iz svega izostavljeno
čuvam nas
i zamišljam
da ćemo jednom da odemo
i bez tebe postojimo.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/8926-szekelyhidi-zsolt-versei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése