Keresés ebben a blogban

2013. január 23., szerda

Николай Некрасов Еду ли ночыо по улице темной - Nikojaj Nyekraszov Ha éji sötét utakon...



Николай  Некрасов – Nyikolaj Nyekraszov
[December 10 (November 28 o.s.) 1821 – Január 8 1878 (December 28 1877 o.s.)]


Еду ли ночыо по улице темной

Еду ли ночью по улице темной,
Бури заслушаюсь в пасмурный день
Друг беззащитный, больной и бездомный,
Вдруг предо мной промелькнет твоя тень!
Сердце сожмется мучительной думой.
С детства судьба невзлюбила тебя:
Беден и зол был отец твой угрюмый,
Замуж пошла ты - другого любя.
Муж тебе выпал недобрый на долю:
С бешеным нравом, с тяжелой рукой;
Не покорилась - ушла ты на волю,
Да не на радость сошлась и со мной...
Помнишь ли день, как, больной и голодный,
Я унывал, выбивался из сил?
В комнате нашей, пустой и холодной,
Пар от дыханья волнами ходил.
Помнишь ли труб заунывные звуки,
Брызги дождя, полусвет, полутьму?
Плакал твой сын, и холодные руки
Ты согревала дыханьем ему.
Он не смолкал - и пронзительно звонок
Был его крик... Становилось темней;
Вдоволь поплакал и умер ребенок...
Бедная! слез безрассудных не лей!
С горя да с голоду завтра мы оба
Так же глубоко и сладко заснем;
Купит хозяин, с проклятьем, три гроба -
Вместе свезут и положат рядком...

В разных углах мы сидели угрюмо.
Помню, была ты бледна и слаба,
Зрела в тебе сокровенная дума,
В сердце твоем совершалась борьба.
Я задремал. Ты ушла молчаливо,
Принарядившись, как будто к венцу,
И через час принесла торопливо
Гробик ребенку и ужин отцу.
Голод мучительный мы утолили,
В комнате темной зажгли огонек,
Сына одели и в гроб положили...
Случай нас выручил? Бог ли помог?
Ты не спешила печальным признаньем,
   Я ничего не спросил,
Только мы оба глядели с рыданьем,
Только угрюм и озлоблен я был...

Где ты теперь? С нищетой горемычной
Злая тебя сокрушила борьба?
Или пошла ты дорогой обычной
И роковая свершится судьба?
Кто ж защитит тебя? Все без изъятья
Именем страшным тебя назовут,
Только во мне шевельнутся проклятья
   И бесполезно замрут!..


Ha éji sötét utakon…

Ha éji sötét utakon haladok,
Ha viharral bőg a sivár nap,
Fölvillan előttem alélt alakod,
Otthontalan és beteg árnyad!
A bánat, a kín csap a szívemen át,
Rég üldöz téged az élet:
Izgága szegény volt morcos apád,
Szerettél, - mást, nem a férjed.
Mert durva, nehéz kezű volt ez a férj,
Őt adta a balga szerencse.
Nem bírtad el, édes, hogy vele élj -
S nem volt öröm élni velem se.
 
Emlékszel a napra, mikor betegen
Erőtlenül, éhesen ültem?
Fagyos lehelet lengett odabenn
Az üres kamarába körültem.
Bús gyárduda szólt, fény árnyba hajolt,
Kint ólmos esőcske szemergett,
Felsírt a fiad, s langy sóhajodat
Dermedt tenyerébe lehelted.
Csak sírt, zokogott... s a szívünk remegett,
S az este lehullt a világra. -
Kisírta magát s meghalt a gyerek...
Ne sirasd, te szegényke, hiába.
Csak holnapig élünk mi is, ne búsulj,
Az éhség s a bánat elaltat;
Három koporsót vesz a háziúr,
Kivitet s dühösen bekapartat...
 
Ültünk a sarokban, én itt, te meg ott,
Halovány volt s keskeny az arcod,
S kicsírázott titkos gondolatod,
Vívtad lelkedben a harcot.
Elszunnyadtam... S te kicsípve magad,
Mint lagziba, - úgy kilibegtél,
S kapott koporsót csöppnyi fiad,
S vacsorát is az apja ez estén.
Elvertük az éhünk, felgyúlt a sötét
Szoba-mélyen a fény, színe szétfolyt,
Ravatalra helyeztük halott kicsikénk...
Ki segített így meg? az Ég volt?
Nem nyílt meg az ajkad, vallani,
És én se szóltam,
Csak folytak a fájdalom könnyei,
Csak komor és keserű voltam...
 
Most merre lehetsz? Hova vitt a nyomor,
Megtört-e a harc, ez az élet?
Vagy, jaj, a szokott utakra sodor?
S betelik a vad, kusza végzet?
Ki védne, ki óvna? A csúfnevedet
Vihogja világod, e durva,
De bennem az átkok lángja libeg,
Meg-meglobog és kihal újra.
  
Fordította: Kardos László
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése