Keresés ebben a blogban

2013. január 23., szerda

Giosue Carducci Il bove – Az ökör – The ox – Der Ochse



Giosue Carducci
(Valdicastello, 27 July 1835 - Bologna, 16 February 1907)




Engraving by Giovanni Fattori


Il bove

T'amo, o pio bove; e mite un sentimento
Di vigore e di pace al cor m'infondi,
O che solenne come un monumento
Tu guardi i campi liberi e fecondi, 

0 che al giogo inchinandoti contento
L'agil opra de l'uom grave secondi:
Ei t'esorta e ti punge, e tu co 'l lento
Giro de' pazienti occhi rispondi. 

Da la larga narice umida e nera
Fuma il tuo spirto, e come un inno lieto
Il mugghio nel sereno aer si perde; 

E del grave occhio glauco entro l'austera
Dolcezza si rispecchia ampio e quieto
Il divino del pian silenzio verde.

Az ökör

Szeretlek, ó szelid ökör! Belőled
erő és béke száll, nyugodt, komor.
Ha nézed a szabad, kövér mezőket,
Úgy állsz, akár egy zordon ércszobor.

Nyugodtan a nehéz igára hajlasz,
a barna szántót fürgén követed,
ha ösztökél, némán forog nyugalmas,
panasztalan, elégedett szemed.

Fekete orrodból gőzölve lebben
lehelleted, s vígan ujjong az égnek
bőgésed, ez a csendes himnusz-ének.

És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben
békén sugárzik, édesen merengve
az isteni mezők zöld, tiszta csendje.

Fordította: Kosztolányi Dezső

The ox

I love thee, holy ox: a soothing sense
Of power and peace thou lodgest in my heart.
How solemn, like a monument, thou art,
Watching the pastures fertile and immense!

Or 'neath the yoke with calmness how intense
Dost thou to man's quick toil thine aid impart!
He shouts and goads thee: patient of the smart,
Thine eyes, slow turning, claim more reverence.

From thy broad nostrils, black and moist, doth rise
Thy breath in fragrant incense: like a psalm
Swells on the air thy lowing's joyful strain.

Austerely sweet are thy grave emerald eyes,
And in their depths is mirrored, wide and calm,
All the divine green silence of the plain.

Translated by G. L. Bickersteth


Der Ochse

Dich lieb ich, frommer Ochse, den so milde
GewaltŽge Kraft umhaucht. Wie friedensreich,
Erhaben, ruhig, einem Denkmal gleich,
Siehst du den Acker an und die Gefilde.

Wie du, dem schweren Joche gern dich beugend,
Im Dienst des Menschen ernst gehorsam gehst!
Der stachelt dich und stösst: du aber drehst
Das Haupt, blickst ihn geduldig an und schweigend.

Aus deinen dunklen Nüstern strömt beflügelt
Wie Dampf dein Geist; dein muhendes Gebrüll
Dringt als ein Hymnus zu den reinen Lüften.

In deinem klaren Auge aber spiegelt
Das grüne Land sich; in ihm ruhen still
Der Himmel schweigend und die weiten Triften.

Übersetzung Herman Grimm



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése