Ranko Risojević (Riszojevity Ranko)
(Kalender kod Bosanske Kostajnice 1943 - )
Četrnaesta bosanska elegija
Ivi Andriću
»Iz dumača i šuma, modrih«
Gdje god da se zaustavim,
kud god da krenem,
kroz ove kasabe i gore,
vidim samo jedno lice
i čujem samo jedno srce.
Čije god oči da me pogledaju,
čije ruke da me dotaknu,
osjetim samo jedan dodir
i prihvatim samo jedan pogled.
U šta god da se preodjenem,
čemu god da se poklonim,
to samo jednom biću prilazim
i samo jednom poštu odajem.
Zvone kopita po mostovima,
viju se laste po minaretima,
a svuda samo jedan glas,
počiva kao drevni etar.
Iz dumača i šuma, modrih,
sa stotinu rana nezacijeljenih,
izlazi samo jedan bonik,
doziva samo jedan vječnik,
moli se samo jedan smjernik.
odzvanja podne, ruše se sjenke,
na sečiji miruje knjiga,
samo jedna jedina, moćna,
stalna, samo jedna jasna.
Tizennegyedik bosnyák elégia
Ivo Andrichoz
»Mély völgyekből és kék erdőkből«
Bárhol
állok is meg pihenni,
bárhová
megyek
e kis
kunyhók és hegyek között,
csak
egyetlen arcot látok,
csak
egyetlen szívet hallok.
Bárki
szemei is figyeljenek,
bárki
kezei érintsenek,
egyetlen
tapintást érzek,
egyetlen
tekintetet keresek.
Bármily
jelmezt felöltve,
akárhová
térdelve,
egyetlen
lényhez közeledek,
egyetlen
lénynek hódolok.
A
hidakon patkók csattognak,
a
minareten fecskék szorgoskodnak,
de a
hangok áradatát egyetlen
ősi
szólam nyomja el.
Mély
völgyekből és kék erdőkből,
be nem
gyógyult sebek sokaságából,
az
egyetlen hívő lép elő,
szólít
az egyetlen halhatatlan,
imádkozik
az egyetlen nyughatatlan.
Dél
van, eltűnnek az árnyak,
a
könyvek a heverőn nyugszanak,
de ő,
az egyedüli, hatalmas,
varázserejével magával ragad.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése