Fabó Kinga
A szó színelváltozása
Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait. A lüktetést a lehalkított téli táj alatt. És a tenger mosolyt vetett ki a partra. Apáca-folt a forró kicsi testen. Szín az összetört pohárban. Egy korábban zárt mozdulat. Szép volt, ahogy felállt. Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra. Szerettem volna tárgy maradni. Nem, nem leszek többé halhatatlan. Ahhoz erôs vagyok, hogy megvédjem magam. Kérem a büntetésem. Egyszerre történt az és ugyanaz. Szótlanul ültem az üvegpohárban. Csak a folt vándorolt a meztelen tájon. A hangoknak nem volt folytatása. Egy kinnfelejtett mozdulat csak. A boldogság mint mozdulatlan táncos. Korbácsütések a csupa-csont háton. A tenger sem lesz többé halhatatlan. |
Promena boje reči
Izgledala je otvorenim, kao neko ko spava.
Svoje valove nosila.
Puls ispod prigušenog zimskog krajolika.
I more je na obalu osmeh bacio.
Mrlja monahinje na vrućem sićušnem telu.
Boja u razbijenoj čaši.
Jedan pokret ranije zatvoren.
Lepa je bila kako je ustala.
Ta i more je na obalu osmeh bacio.
Predmet bi volela ostati.
Ne, neću više besmrtna biti.
Jaka sam, mogu sebe braniti.
Molim svoju kaznu.
Odjedanput su se desili to i isto to.
U staklenoj čaši sedela nemo.
Na golom kraju samo je mrlja skitala.
Glasovi nisu se nastavili.
Tek vani ostavljen pokret jedan.
Sreća kao nepomičan plesač.
Na skroz koščatim leđima tragovi korbača.
Ni more više neće biti besmrtan.
Prevod: Fehér Illés
|
A szó színelváltozása
Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait. A lüktetést a lehalkított téli táj alatt. És a tenger mosolyt vetett ki a partra. Apáca-folt a forró kicsi testen. Szín az összetört pohárban. Egy korábban zárt mozdulat. Szép volt, ahogy felállt. Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra. Szerettem volna tárgy maradni. Nem, nem leszek többé halhatatlan. Ahhoz erôs vagyok, hogy megvédjem magam. Kérem a büntetésem. Egyszerre történt az és ugyanaz. Szótlanul ültem az üvegpohárban. Csak a folt vándorolt a meztelen tájon. A hangoknak nem volt folytatása. Egy kinnfelejtett mozdulat csak. A boldogság mint mozdulatlan táncos. Korbácsütések a csupa-csont háton. A tenger sem lesz többé halhatatlan. |
The Word’s Color Change
Open, the sea appeared asleep. Carrying its waves. A pulse under the muted winter scene. Throwing a smile on the beach. A nun-spot on the hot little body. A color on the broken glass. An early closed gesture. Lovely as the sea retreated. Throwing a smile on the beach. I wanted to remain an object. But, no, immortality is not mine. I can defend myself. Waiting for punishment. This and the same happened together. Silently, I sat in the glass. Only the spot wandered on naked scene. Sounds did not continue. Only an omitted gesture. Happiness like an unmoving dancer. Beatings on naked boned back. And the sea no longer immortal.
Translated by Zsuzsa Ozsváth, and Martha Satz
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése