Fabó Kinga Névnapon túl – Iza imendana

 Fabó Kinga

Névnapon túl   Úgy nőttem föl Anna-napok árnyékában Kinga még le se zavarva máris Anna-bál.   Állok itt a takarásban Annák gyors egymásután. Én is vagyok! Nem jön hang.   Nem jönnek a szók a szájra. Elnyel, elfelejt mind gyors egymásutánba’. Rossz memóriákon foszlom.   Darabokban viszi át több feledés folyója egy-egy részem. Elmossa nyomom   összecsapott, elkapkodott névnapom esem- esem.

Iza imendana   U senci imendana Ane sam odrasla Kinga još nije ni prošla već je Ana-bal došla.   Dok Ane pristižu tu u zapećku stojim. I ja postojim! Nigde glasa.   Bez reči sam ostala. Svaka na svoj način me guta, zaboravlja. Na lošim memorijama raspadam.   Delove moje reke zaborava a komadima nose. Pa sapere trag   moj mog zbrda-zdola sklepanog imendana padam- padam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020. 

Fabó Kinga Beszélgetnek: a Hölgy és a Halál – Pričaju: Dama i Smrt

Fabó Kinga

Beszélgetnek: a Hölgy és a Halál   (Baba bömböl. Jön valaki.) – Hát maga ki? (Vacsora és feszült hármas.)   – A Halál vagyok; megismersz? Már jártam itt. Igaz, másik alakomban. A távollétemben szoktam   megesni. Akkor jó voltam; most nem? Gyere már! – Megy a rosseb.   Csak a holttestemen át. – Nem mondod?! Rosszkor jöttem volna? Egyáltalán van tested?   – Nem mondja?! … Ha megestem. – Egyáltalán jöhetek én jókor? Nem mondom.   Ritkán hívnak önszántukból. Te sem hívtál. Jöttem magam. Régóta szemmel tartalak.   Amennyit az életemből beléd öltem! Kész öngyilkosság! Kaput. A belőlem átment töltet   nem robban; holtpontra jut. Bepöccintem. Mellétrafa? Az nem lehet. Árnyék vagy már;   mire vársz még, vén satrafa? (Így a Halál. Korteskedik egyfolytában. A Hölgy már nem. Holtteste a válasz.)

Pričaju: Dama i Smrt   (Dere se dojenče. Neko dolazi.) – A ko ste vi? (Večera i nategnutost u troje.)   – Smrt sam; prepoznaješ li me? Već sam bio ovde. Istina, u drugom obliku. U mom odsustvu zna se to   desiti. Tad sam dobra bila, sada ne? Dođi već! – Nek ide ko hoće.   Preko mene mrtve. – Nemoj?! Možda sam u krivo vreme došla? Da li uopšte imaš telo?   – Nemojte?! …Pa tu sam. – Da li sam ikada dobrodošla? Ništa ne kažem.   Samovoljno retko me zovu. Ni ti me nisi zvala. Sama sam došla. Odavno te pratim.   Koliko sam od mog živita u tebe ugradila! Pravo samoubistvo! Gotovo. Misao koja od mene potiče   ne eksplodira; na mrtvu tačku stiže. Razjarena sam. Nismo se nagodili? To nije moguće. Sena si već;   na što čekaš, stara kurđelo? (Tako Smrt. Bez predaha govori. Dama više ne. Odgovor je njen leš.)   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020.

Fabó Kinga Férjvonal – Linija muža

 

Fabó Kinga

Férjvonal   Első férjem kutyás volt. Jó gazdi. Szeretett idomítgatni. Szoros gyeplő, rövid póráz: mindenhova követett, gyanakvó volt feltétlen hűséget várt, követelt.   Aztán jött a macskajaj. Hóbortos kóborlovag. A hőn várt külön utak. Nem zavartuk egymás köreit. Ám legyek kéznél, ha közelit. Hüvelyből ki a töltényt! Döntöttem: nem lesz több férj.

Linija muža   Prvi moj muž pse je voleo. On je gazda. Voli da dresira. Pritegnute uzde, kratak povraz: u stopu me je pratio, Podozriv je bio, bezuslovnu versnost očekivao, zahtevao.   Pa je mačka stenjala. Hirovit kavaljer. Stranputica, željno očekivana. Naše obaveze nismo remetili. Ali ako prilazi, neka budem pri ruci. Višak je metak u čahuri! Odlučila sam: muža više neće biti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020. 10. old.

Fabó Kinga Haldoklom, fegyelem – Umirem, disciplina

 

Fabó Kinga

Haldoklom, fegyelem   Csupa kényszer, kötelesség. Alkalmazkodás, önfegyelem. Folyton rajtakapva mégis.   Bárki bármikor jöhet. Úgy eutanizálódnék már… ! Kire bízzam magam?   Ki az, akinek elhiszem …? A halálom az enyém. Nem bízhatom másra. Nem oszthatom meg.   Nincs ebben semmi különös. Ez a módja. Könnyebb egyedül. Ha néznek, túlfegyelmezem magam.

Umirem, disciplina   Samo prisila, obaveza. Prilagođavanje, samodisciplina. Ipak stalno uhvaćena.   Bilo ko bilo kad može doći. Već bi eutanaziju…! Kome sebe da poverim?   Ko je taj, kome ću poverovati…? Smrt je moja. Drugom ne mogu poveriti. Ne mogu podeliti.   To nije nešto naročito. Tako je. Lakše je ako si sam. Ako me gledaju, sebe prediscipliniram.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020. 10. old.

Fabó Kinga Körfolyosó – Kružni hodnik

 

Fabó Kinga

Körfolyosó   Falak között forog zaj csönd összeáll.   Fúrógépek zaja ébreszt. Kutyát pofoznak az utcán. Pereg-pereg a vakolat.   A lift két emelet között elakad. Bámul fenyegető gombja.   Nem lát. Elfed a vakolat. Vázában hervadt virágárusok. Elhasznált mosoly-hurok az utca.

Kružni hodnik   Između zidova se vrti graja sa tišinom se stapa.   Huka bušilica me budi. Na ulici psa šamaraju. Opada žbuka, opada.   Lift između dva sprata zaglavi. Dugme za alarm bulji.   Ne vidi. Žbuka me prekriva. U vazi uvenuli prodavačice cveća. Ulica je istrošena omča osmeha.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga Bebához Gondolat kiadó, Budapest 2020. 10. old.

Fabó Kinga Isadora Duncan tánca – Ples Izadore Dankan

 

Fabó Kinga

Iyadora Duncan tánca

Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.
Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.
A rítus szépsége tört át a ritmuson.

Csak forgott és forgott és forgott.
Könnyedén siklott. Lobogott.
Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.

Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,
forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,
külön a táncosnő és külön a tánc ...

Forrás: http://www.szepiroktarsasaga.hu/kinga/02-koteteim/1988-anasztezia/04-Jeszenyina.htm

 

Ples Izadore Dankan
 
Poput kipova, kipova. Ozareni, izduženi pokreti.
Osmeh jedva je imala. Ali da, kad je imala.
Preko ritma lepota rituala se probijala.
 
Samo se okretala i okretala se i okretala se.
Sa lakoćom je klizila. Plamtila je.
Njena reč imala je težinu. Ali nije mogla oglasiti se.
 
Ukrotilac zmije se okretao i marama se okretala,
polukrug se okretao, žal i devojka se okretala,
zasebno ples i zasebno plesačica…
 
Prevod: Fehér Illés

Fabó Kinga A kukkoló – Vrebačica

Fabó Kinga

A kukkoló Épp ráér és erre jár Tetszem neki. Tetszenék, ha észrevenné. Figyelmeztetem. Tetszése kegyként reám háramol. Nem tudtam, hogy női kukkolók is vannak. Pedig régóta ismerek egyet. De eddig még nem kukkolt meg. Neki peep-showban a helye, ahol kedvére élvezhet egyedül, tét nélkül. A részvétel, a részvét idegen tőle. Jó ő mások rovására maga, -élvezkedésére. „Mert én olyan jó vagyok ám: még az Onkológián is jártam. Csak hogy lássam.” Nézi, nézi, élvezi. Élvezi, hogy nézheti. Élvezi, hogy élvezhet. És részt vennie nem kell. Kukkol drukkol nehogy észre vegyen valamit, amit nem kéne. A jóságot letudja egy óra alatt. Kiélvezi, szalad-szalad elvei mentén magát, menteni. A mentalitást ismerem: elvek, üres általánosok, koncentrációs táborok. Beavatkozni? Csak azt ne. Kivárja, míg mások nem avatkoznak be. Nárcizmusa tócsájában úszkál. Jó nagy. Jókat lubickol. Ha más is jön, eliszkol. Titkon élvez, gyűjtöget. Most épp, férjeket gyűjt, be. Mert neki nincs, bitorolva a másokét, birtokolja. Lopakod- lopva, meri. Mint befőttet, elteszi. Mélyhűtője kész fagyasztott-férj gyűjtemény. Szüksége, más, férfire nincs, mirelit nő, elégedett, magától, ilyen kipihent. Egójával betölti be tapasztja, a másét le hengerli le apasztja. Tolul, mint egy gőzhenger. Tolul, mint egy tank. Egy jó nagyot csönget. Jön. Kopog a cipő-sarka. A könyveket, is szereti. Jön, a példányért. Elteszi. Aztán átballag az ellen- felemhez. Közel lakik. Tőle is begyűjt egyet. A kezéből ki nem adna, semmit. Ha egyszer meg-kaparint valamit, az az övé csak az övé, gyűjteménye, nő nődögél. Tollait, tőlem gyűjti be. Belelop, gyöngybetűibe. Gyöngysorrá fűz, gyorsan eltűz velem. Visel vagyok, ékszere van, uszoda-bérlete. Énjében tocsog. Locs-pocs. Beszél, beszél. Egyfolytában bombáz. Szavakkal ostromol. Kóstol, énje kulcslyukán kukucskál. Nyit a lyuk, zár. Beleámul, rá nem lát, se egójára, se rám. Szólnék volna? - Belém fojtja. Rá se ránt. Nem kérdez. Nem reagál. Én beszélek, ő unja. Ha végre szóhoz jutok. De nem jutok. Így ő beszél, én unom. Bombáz énjével, letámad. Elönt-eláraszt a tócsa. Ha érdemes volna, úsznék benne egyet. De a medencéje tele. Vele. Voyeur-ködik: énje fölött őrködik. Takarék- lángon ég. Nem hevül. Nem hevít. Élteti a megszokott. Inkább egy kokott! A kokott adakozó. Ő viszont jó. Nagyon jó. Jó bő lére ereszti. Kavargatja, keveri. De nem tud mit, kezdeni vele, elfő, a leve, beleve- ri magát. Fallosz-fokon áll. Mint egy fakanál. Kavar tovább, nem okul. Az okkult neki idegen. Megkukkol most engem. Máskor mást o-lyan mindegy.

Vrebačica Baš je dokona, tu šećka, Sviđam joj se. Svidelo bi mi se kad bi primetila. Opominjem ju. Njeno sviđanje me prekriva. Nisam znala da i vrebačice postoje. Mada jednu odavno poznajem. Ali do sada nije me vrebala. Njoj je mesto u pip-šou gde po volji može da uživa, sama, bez uloga. Učešće, saučešće strano joj je. Dobra je za tuđi račun te na vlastito uživanje. „Jer ja sam tako dobra: i na Onkologiji sam već bila. Samo da vidim. ” Gledati, gledati, uživati. Uživa da može da gleda. Uživa da može da uživa. I ne mora da učestvuje. Vreba i navija da od onoga što bi trebala ni slučajno ništa ne primeti. Dobrotu za tren oka otpiše. Nauživa se i trči-trči duž svojih principa da sebe spasi. Mentalitet poznajem: principi, prazne uopštenosti, koncentracioni logori. Umešati se? Samo to ne. Sačeka dok se drugi ne umešaju. U lokvi vlastitog narcizma pliva. Dovoljno je velika. Brčka se. Naiđe li neko, beži. U potaji uživa, probira. Upravo sad crve skuplja. Jer ona ništa ne poseduje, posedujući tuđe poseduje. Prikradajući- krade. Poput kompota, konzervira. Njen zamrzivač je zbirka zamrznutih muževa. Drugi muškarac nije joj potrebna, mirelit žena je, zadovoljna, sama od sebe je tako odmorena. Svojom egom tuđi ego puni, nakrka, satira, slisti. Nadire, poput parnog valjka. Nadire, poput tenka. Besomučno zvoni. Stiže. Potpetica lupeta. I knjige voli. Dolazi, po primerak. Sve spremi. Pa kod moje suparnice odlazi. U blizini stanuje. Jednu i od nje uzima. Iz ruku ništa ne bi ispustila. Ako jednom nešto prigrabi, isključivo njeno je, zbirka raste, polako raste. Pisaljke od mene otima. U svoj krasopis me umeša. U bisernu ogrlicu me pretvara. Nosa me, nakit poseduje, najam plivališta. U vlastitom ja se brčka. Brčkavica. Priča, priča. Bez prestanka bombardira. Rečima napada. Kuša, preko ključaonice ja viri. Rupa se otvara, zatvara. Blene samo, ništa ne opaža, ni mene, ni vlastito ja. Bi li progovorila? – Ne da. Ne haje. Ne pita. Ne reagira. Ja pričam, njoj je dosadno. Ako konačno mogu. Ali ne mogu. Tako ona priča, meni je dosadno. Svojom ego bombardira, napada. Lokva me preplavi. Ako bi vredno bilo zaplivala bi. Ali njen basen je pun. S njom. Pravi se da je voajer: nad sobom stražari. Jedva gori. Ne oduševljava se. Ne oduševljava. U životu nju navika održava. Rekla bi da je razvratna! Razvratna je darežljiva. Ona pak je dobra. Jako dobra. Na dugo i na široko brblja. Meša i meša. Ni to ne zna šta bi uradila, meša i sama sebe umeša. Na falos-stepenu stoji. Baš kao kutlača. Samo meša, pouku ne izvuče. Tajne su joj strane. Sad mene vreba. Drgom prilikom drugu, baš je svejedno. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/1689-fabo-kinga-a-kukkolo

Fabó Kinga A promiszkuus tükör – Raznorodno ogledalo

Fabó Kinga

A promiszkuus tükör I. Közönyös vagy nagyvonalú? Hozzá útlevél illenék. Gyors egymásutánban letud. Mindegy, kit. Aki belenéz. A közönyében bízhatok: velem is prompt menetre kész. Mindig több nyelvben utazik. Túl messzire mégsem merész - (Vaktában osztja kegyeit. Személy rajta nem esemény.) II. Nem kezdeményez, nem szakít. Ám ha elébe van tolva - legyen bár csúf vagy gyönyörű - gerjed bármely látványomra. E tökéletes mindegység volna a mindenség? Puszta testeim közt (nem élvezi nem is unja) - több menetben (vagyok neki) - az éppeni. Így fűz bele a kozmoszba. III. Riasztó e túl nagy távlat. Lenne kicsiny, de - bizonyos - hogy maradna némi nyomom. Ám tükrünk vakon szolgáltat. Felejt gyors egymásutánban. Rögtön vált. Nem válogat. Mutat, csak mutat. Összes kuncsaftjának enged. Engem nyom nélkül leperget. Gerjed, mechanikusan.

Raznorodno ogledalo I. Dal je ravnodušan ili galantan? Uz njega bi putna isprava pristala. Zadatke nevoljko na brzinu ispuni. Sve jedno je, koga. Ko zagleda. Mogu se uzdati u njegovu nehaj: i sa mnom odmah je na put spreman. Uvek višejezično putuje. Al predaleko se ne usuđuje – (Milost nasumice daruje. Ličnost na njemu nije pojava.) II. Povlastice ne daje, niti raskida. Ali gurnut li je ispred njega – bilo da je ružan ili krasan – na bilo koji moj prizor se uskomeša. Zar vasiona bi bila to savršeno jedinstvo? Između mojih pustih tela (niti uživa niti se dosađuje) – u više rundi (ja sam njemu) – baš sadašnji. U kosmos ovako me ugrađuje. III. Zastrašujuće je ta prevelika perspektiva . Bar da je malena ali – sigurna – da ostane od mene nešto traga. Ali naše ogledalo slepo služi. Brzo zaboravlja. Odmah menja. Ne prebira. Pokazuje, samo pokazuje. Svakoj mušteriji popušta. Mene bez traga otresa. Uskomeša se, mehanički. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Fabó Kinga Hétköznapok – Radni dani

Fabó Kinga

Hétköznapok Már megint pofára estem. Rám van írva. Rá. Arra a fancsali pofámra. A helyemen vagyok megint. Ez a tükröm. Ezek a szépítőszereim. Kis és nagy tégelyek. Kár belém. Ezek meg a verseim. Nem, én nem vagyok magányos. Kell valaki, akin kipróbálom. De főzni már nem tanulok meg. Viszont van rá esély, hogy elmosogatok. A helyemen vagyok. A régi, meghitt helyemen. Próbáltam szabadulni tőle. Próbáltam szépszerével. Nem ment. Ennek semmi se szent? Nálam ez másképp történik. Fogom a szépítőszereimet. Fogom a tükrömet. Szuper. Dupla. Duplafenekű. Baromi. Baromi jó. Nő vagy bőrönd. Mindegy. Nálam ez így megy. Hiába, én egy szent vagyok.

Radni dani Ponovo sam nasamarena. Vidi se. Da. Na onom mom kiselom licu. Opet sam na svom mestu. To mi je ogledalo. To su moja kozmetička sredstva. Velike i male teglice. Šteta ih koristiti. A ove su moje pesme. Ne, ja nisam usamljena. Potreban je neko, na kome ću isprobati. Ali kuhati više neću naučiti. Ipak postoji šansa da ću suđe oprati. Na svom sam mestu. Na starom, prisnom mestu. Pokušala sam se osloboditi. Pokušala sam na lep način. Nije išlo. Sveto mu ništa nije? Kod mene to je drugačije. Kozmetičkim sredstvima prilazim. Hvatam ogledalo. Super je. Dvostruk. Sa dvostrukom guzom. Pakleno. Pakleno dobro. Žena ili kofer. Svejedno mi je. Kod mene tako to ide. Kako god, ja sam svetica. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szepiroktarsasaga.hu/kinga/02-koteteim/1992-a-ful/03-hetkoznapok.htm

Fabó Kinga A titok viselőjével… – Sa nosiocem tajne…

Fabó Kinga

A titok viselőjével… A titok viselőjével együtt sírba száll, míg teste mélyén megdermednek a mozdulatok. Mintha a repedések mentén szivárgott volna elő. Nem tudott átvergődni a foltokon. Ül halk kertben, félkörívben. Az igazság és a hazugság közötti vékony repedésben.

Sa nosiocem tajne… Zajedno sa nosiocem tajne ide u grob, dok u dubini njenog tela pokreti se ukoče. Kao da se duž pukotina iskrala. Preko mrlja provući se nije mogla. Tiho u vrtu sedi, u polukrugu. U tankoj pukotini između istine i laži. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Fab%C3%B3_Kinga/A_titok_visel%C5%91j%C3%A9vel%E2%80%A6

Fabó Kinga A hattyú csak egyszer szól – Labud samo jednom zbori

Fabó Kinga

A hattyú csak egyszer szól Amikor a jégbe törött hattyú érzi halála közelgését, utolsó, egyetlen énekébe, mit nem hall senki sem, beleadja összes intenzitását, erejét. És énekel, míg lassan köréje nem fagy a víz. Haldoklásának hosszú pillanataiban pillanatai követik csupán, honnan tudni hogy énekel, vajon miről, hogy hangja-éneke különös- szép, és vajon hová lesz az egyetlen, az utolsó. Őt nem látni, ő mégis lát, a köréje fagyott víztükrön át halvány hattyúalakot, színre át homálylón, mint ahogyan még sohasem, mégis, mintha már látott volna. És homályló alak néz rá távoli, fürkésző pillantással, hűvös, személytelen kíváncsisággal, az észrevétel legcsekélyebb jele, szándéka nélkül.

Labud samo jednom zbori Kad u led zarobljen labud blizinu smrti oseća, u svoju poslednju, jedinu pesmu, koju niko ne čuje, svu preostalu snagu unosi. I peva dok ga led potpuno ne opkoli. U dugim trenucima njegove agonije tek trenuci ga prate, otkud znati da peva te o čemu i da mu je glas, njegova pesma jedinstveno lepa i gde li će glas jedini, zadnji nestati. Njega  videti nije moguće, on ipak vidi, preko smrznutog ogledala vode bledu priliku labuda, nerazgovetno obojeno kao do sada nikada, ipak, kao da je već tako nešto video. I maglovita prilika udaljenim, ispitivačkim, hladnim pogledom ga gleda, bezličnom radoznalošću, bez najmanjeg znaka, namere primećivanja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Fabó Kinga Az Operabált megnyitom – Bal opere otvorim

Fabó Kinga, Mezőtúr 1953. november 1. –

Az Operabált megnyitom Mennyi nő! Hány lejárt idő. Hány bérelt báj, szerteszét. Még mielőtt - a hajcihő - áll a bál: révbe ér. Lendülne ki. Törne át - a holtponton - révbe ér: összezár. Hány férfi! Mennyi esély, mi ketyeg; időzített vágy. Korbács rostál: ki mit kóstál. Mennyi bérelt báj. Vágyak fókusza! Megannyi frusztrált pillantást vonz oda. Álmaim szőke szponzora. Hídként - át - a pillantáson. Lehet barna is, csak - lásson. (Álmaim szőke szponzora.) Én is vagyok! Furcsa pár. Vezényszóra lép. Báli cipőm sokat ér. Báli cipőm lestrapál, vezényszóra lép. Megtorpan, vissza- hőkölök: fizetős a hely. Hogyan járjak el. Mostanában nem öltem meg senkit. Volna okom? Az Operabált megnyitom.

Bal opere otvorim Koliko žena! Koliko isteklih vremena. Koliko zakupljenih zanosa, razbacano. Pre no što – metež – bal je u toku: stiže. Zahuktala bi. Probijala bi – preko mrtve tačke – stiže: zatvara. Koliko muškaraca! Koliko šansi, šta otkucava; tempirana pohota. Knut rešeta: ko koliko košta. Koliko zakupljenih zanosa. Fokus pohota! Bezbroj frustriranih pogleda privlači. Blond sponzor mojih snova. Poput mosta – preko – pogleda. Može i braun biti, samo – da vidi. (Blond sponzor mojih snova.) I ja postojim. Čudan par. Na komandu korača. Skupa je moja na balu nosena cipela. Izmori me na balu nošena cipela, na komandu korača. Zastane, povlači se: plaća se mesto. Postupati kako. U zadnje vreme nikog nisam ubila. Razloga imam li? Bal opere otvorim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/408-fabo-kinga-az-operabalt-megnyitom