Milenko Stojičić Crn talir u šarpelju – Fekete tallér a bugyellárisban



Milenko Stojičić
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Crn talir u šarpelju

Rekvijemska pjesan

udahnuta na crnoj svili

za drage koji u zemlji glagoljaju.

Mali Hristan u poeziju se sprema.

U svatove mladoženja bez mlade književnosti,

u alhemiju zahuknuta slovca.

Ponestaje crne svile za pisanku. 

Skamenjene svilene bube u maziji misli,

u ledenici olovke.

U šarpelju Hristanovom*

crn talir za ne daj bože

prvoga pisanja.

                                      Post scriptum

                  Pjesnika ne spomnjati  u pjesmi rođenoj

                        na kracima krstića; zaboravio je

                             svoje ime  rad imena pjesme

Fekete tallér a bugyellárisban

Fekete selyemre

lehelt rekviem kedveseinkért

akik a földben szunnyadnak.

Krisztián költő szeretne lenni.

Menyegzőn vőlegény, menyasszony az irodalom sehol,

alkímiába beolvasztott betűhalmaz.

Fogyóban a füzetekre szánt fekete selyem.

A lázas gondolatokban, a jégcsappá váló tollban

megkövesedett selyemhernyók.

Krisztián** bugyellárisában

fekete tallér talán

az első betűvetésre.

                                      Post scriptum

                     Nem említeni a költőt saját versében

                           a keresztfán; elfeledte nevét

                                       a költeményért

Fordította: Fehér Illés

*Hristan – izmišljen mladi pesnik

**Krisztián: a szerző által kitalált ifjú költő

Milenko Stojičić Bog u štampariji, mili Bože – Isten a nyomdában, édes Istenem





Milenko Stojičić
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Bog u štampariji,

mili Bože

Olovka žiga, list se nadima,

zvoni pisaća mašina za bolovanje.

U štampariji knjiga nježno

dovedena do zrelosti forme.

Uzbuna među crnim umjetnicima,

alhemičarima zlata u olovu.

Čekamo Hristana* da sjajne svoje greške

zvanično objavi,  i primljen bude

u Udruženje Književnika.

                                       Post scriptum          

                          Zdravlje pisanja, sreća pjesme,

                                      liturgija na

                                           papiru!

Isten a nyomdában,

édes Istenem

Zsibbad a penna, püffed a papír,

betegszabadságért könyörög az írógép.

A nyomdában a könyvet

finom kezek munkája érlelte.

Riadó a fekete művészek,

az ólom alkimistái között.

Krisztiánt* várjuk hogy hivatalosan

ismerje be hibáit és végre

az Írószövetség tagja lehessen.

                                    Post scriptum

                      Az írás gyönyöre, a költemény öröme,

                                     istentisztelet

                                       a papíron!

                     Fordította: Fehér Illés

 

Milenko Stojičić Odbrana novog groblja (Mrkonjić) – Megvédem az új temetőt (Mrkonjic)



Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Odbrana novog groblja

         (Mrkonjić)

            (Braći Mitrić, Petru i Ljalji,

                  i Dušku  Pavloviću)

Na novom groblju stari prijatelji, dva sjajna

fudbalera i strastan ljubitelj filozofije

i atletike.

Tri svijeće palim, tri olovke oštrim

da se sa prijateljima za smrt

upitam.

Leti nad gradom naša vavilonska lopta,

sijeva iz nje filozofska misao

o smrti.

Munja iz pjesme njihovim se imenima

potpisuje i taloži u sedru

kenotafa. 

Samo smrt, majstor crne kreacije na

groblju, može da smisli

pjesmu o fudbalu, filozofiji i atletici.

                          Post scriptum

          Ne zamahuj olovkom, ne vijori listom,

                 ne kušaj šta se sve u pjesmi

                          može dogoditi!

Megvédem az új temetőt

             (Mrkonjic)

(Mitric tesvéreknek, Péternek, Lalinak,

            és Pavlovic Duskonak)

Új temetőben régi barátok, két ragyogó

labdarúgó meg a szenvedélyes filozófia és

atlétika kedvelő.

Három gyertyát gyújtok, három ceruzát hegyezek

hogy megkérdezhessem hol érte őket

utol a halál.

Babiloni labdánk városunk felett repül,

a halál súlyos gondolata

szikrázik belőle.

Nevükkel ír alá a költemény villáma

s a sírhant mélyére

száll

Csak a halál, a fekete remekmű mestere

képes verset írni a hantra

labdarúgásról, filozófiáról, atlétikáról.

                          Post scriptum

      Ceruzával ne hadonássz, lapot ne lobogtass,

                 ne próbáld ki mi mindenre

                         képes a vers!

Fordította: Fehér Illés

Milenko Stojičić Scriptorum – Scriptorum



Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Scriptorum

Na kući Udruženja književnika svanjiva oglas

narisan mezgrom ispod kore Drveta Spoznanja:

«Ne pokazujte me djeci, neka čuvaju suze  za ono

što će doći! Pročitajte im moje pjesme iz

Azbukvara Tuge!»

U potpisu – Mali Hristan*, Veliki Pjesnik,

odlikaš poezije, loše ocjene iz maternjeg jezika.

                                     Post scriptum

                           Listovi Hristanove knjige,

                            maramice za dječije suze,

                                 burovi oko srca!

Scriptorum

Az Írószövetség falán a Felismerés gyökerének

éltető nedvével írt hirdetés áll:

„Ne mutassatok meg a gyerekeknek, őrizzék meg könnyüket

a kikerülhetetlennek! Olvassátok el nekik verseimet

a Bánat Ábécéjéből!”

Aláírás – Kis Krisztián*, Nagy Költő,

költészetből kitűnő, anyanyelvből elégtelen.

                                      Post scriptum

                           Krisztián könyvéből a lapok,

                            gyerekkönnyek zsebkendői,

                                  a szíven borogatás!

Fordította: Fehér Illés

*Hristan – izmišljen mladi pesnik

**Krisztián: a szerző által kitalált ifjú költő

Milenko Stojičić Slika i (ja) gledac (ilustracija za knjigu poezije) – A kép és (én) a szemlélő (verseskötethez illusztráció)



Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Slika i (ja) gledac

          (ilustracija za knjigu poezije)

1.

Slikano čudo raslikano izvan rama

kao misao razmišljena iz glave.

Boje do nesluta razbojene. 

Svitac  harmonije na vršku kista

majstora  drhtućeg u zatalasanom prostoru

mirenja znaka i priznaka.

Blizu sam slici, ali bliski jesmo li

u dvojini?

2.

Razviđam sliku u dubini prostora

rimovanih kao u boji stih.

Je li Ona, stooka,dovidjela mene?

Pitam Majstora kista zapaljenog kao grm

Svetoga Elma: gorim li i ja raznobojnom vatrom?

Majstor zahuknu svoj plameni kist:

u slici još si samo mladun čist.

Nevidio jesi da se u božijem miru

svitac na kistu smirio u leptiru!

3.

Smjeran, ljubim kist ko krst kreacije,

ulazim u svetilište boje,

pročišćen znanjem leptira vjerujućeg

u religiju boga kolorita.

U nutrištu slike pričestiću se mezgrom

demijurga.

Učim školu svitaca i leptira, sričem sliku

i prisliku svemira.

Još sam bijel gledac u bijelosti slike

prvačić u školi delirike.

U budućoj zori likovne semantike dovidjeću

Hristanovu glavu delirike. 

A kép és (én) a szemlélő

     

(verseskötethez illusztráció)

1.

A kereten túláradó festett csoda

gondolatözön.

A színek határtalan áradata.

A jelek jelzések megbékélésének

megbolydult terében a reszkető mester

ecsetén az összhang hajnala.

Közel állok a képhez, de vajh

viszonyunk meghitt-e?

2.

A színes rímekkel teli

térben látom a képet.

De Ő, a százszemű, észrevett-e?

Kérdem a kezében Szent Elmo tüzével

lángoló ecsetet tartó Mestert: én is tarka lánggal lobogok?

A Mester izzó ecsetével mutatta:

a képen csak az ifjú marad tiszta.

Az isten szerelmére nem látod

a szentjánosbogár a lepkében lelt nyugovást!

3.

Alázatosan csókolom az ecsetet, az alkotás keresztjét,

a lepke tudatával letisztultan

bízva a szivárvány istenében,

a színek szentélyébe lépek.

A képben a démiurgosz éltető nedvével

fogok áldozni.

Bogarak lepkék iskolájában tanulok,

képet képzeletet tagolok.

A kép fehérében csak fakó szemlélő vagyok

elsős a téboly iskolájában.

Az új művészetek jövendő hajnalán majd ismét találkozok

Krisztián tébolyodott alakjával.

Fordította: Fehér Illés

*Hristan – izmišljen mladi pesnik

**Krisztián: a szerző által kitalált ifjú költő

Milenko Stojičić Andrić, – / Andric, –

Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Andrić, –

Predosjećajan Pisac  Pisao poslije napisanog i pročitanog

Poetičar samotinje Delirik u Samnini Svijeta Filozof  Tihovanja

Perom diriguje filharmonijom šutnje

Sijevnuо blagim osmijehom; uzdahnula slovcad

probuđene priče spisane na licu; providjelo se u tami

čitanja, sijevnulo u izmgli(ci) tumačenja

Na dlanu mreža Svesvijeta/ Sveživota

Linija dugovječja urezbarena u mostovima vinutim

do Boga lijepog pisanja i građenja,

u stazama i bogazama  Bosne Od Bosne

Pero strahom repetirao; čitači dezerterali iz Biblioteke;

rafe, rovovi od knjiga; pucnji sa grudobrana

hrbata Njegovih Lijepih knjiga

Tiši od Tišine Samlji od Samosti

Krišom prelazi most od sjenke svog imena

I most od riječi od korica do korica knjige

Vila Beletra češlja perčin Njegovim perom,

spliće pletenice  u Njegove rečenica, kupa se

u Drini romana, zamjesečena u tijelo Gospođica

On šeta u sutonu teksta

Salijeva stravu; u mastionici teška kap olova taljenoga

zrna smrti, kap Drine, osmijehnut fluid nečega

što će tek biti napisano

Ne piše otkad je pisan, ne čita otkad je nepročitan

Gine u poginulim likvima

Zakriva list rukom; tajnopis doktoru Levenfeldu

Andric, –

Előérzettel megáldott Író a már Leírt és olvasott után írt

A magány költője Tudaton túli a Magány Világában a Csend Filozófusa

A csend zenekarát pennájával vezényli

Csendes mosolya villám; felsóhajtottak a betűk

arcán megelevenedett mesék; világított

az olvasás sötét világában, villámlott a ködös magyarázatokban

Tenyerén a Mindenség/ Mindenélet fonata

A magasztos írás és építészet Istenéhez

emelkednek a halhatatlanság vonalaival faragott hidak,

Boszniából Boszniába vezető utakon szorosokon

tolla félelmet áraszt; az olvasók megszöktek a Könyvtárból;

polcok, könyvekből árkok; szikrák

Szép Könyveinek borítólapjairól

a Csendtől Csendesebbek a Magánytól Magányosabbak

Titokban lépi át a nevéből alkotott híd árnyékát

És a köteteket összekötő szóáradatot,

Villa Beletra hajfonatát Tollával fésüli

történetét Mondataiba szövi, a Drina* regényében

Kisasszony** képmásában fürdik

A szöveg félhomályában ballag

Riadalmat kelt; a kalamárisban olvasztott ólomcsepp

halálmag, csepp a Drinából, valami mosolygós fluidum

az amivel írt

Nem ír mióta írt, nem olvas mióta nem olvassák

Halott nyirokban leli halálát

Kezével takarja a lapot; titkosírás Levenfeld*** doktornak

Fordította: Fehér Illés

*Na Drini ćuprija 1945. – Híd a Drinán

**Gospođica 1945. – A Kisasszony

***Dr. Max Levenfeld orvos volt, zsidó-keresztény családból, Szarajevóban, a huszadik század elején. Elhagyja Boszniát és a vasútállomáson találkozik az íróval. Andrić egy híres levelet írt neki (Levél 1920-ból - Pismo iz 1920).

Milenko Stojičić (1956), pjesnik, prozni pisac, esejista, kritičar, antologičar, publicist. Osnovnu školu i gimnaziju završio u Mrkonjić-Gradu, u Beogradu studirao jugoslovensku i svjetsku književnost. Živi u Banjaluci. Zaposlen na Radiju RS...

Objavio: tri knjige poezije („Stilus“, „Psalmi i prokletstva“, „Brižit Bardo književnosti“), sedam knjiga pripovjedaka, jedanaest romana, dvanaest antologija i panorama... Dobio dvadesetak nagrada za prozu i poeziju. Prevođen na engleski, francuski, njemački, poljski, litvanski i slovenački jezik...

Milenko Stojičić (Sztojicsity Milenko) író, költő, esszéista, kritikus, publicista. Az általános iskolát és gimnáziumot Mrkonjić-Gradban végezte, Belgrádban a Bölcsészkaron jugoszláv és világirodalmat hallgatott. Banja Lukán a Szerb Köztársaság Rádióállomásának munkatársa. Eddig három verseskötete, hét elbeszéléskötete, tizenegy regénye jelent meg.  Számos rangos irodalmi kitüntésben részesült. Műveit angol, német, francia, lengyel, litván és szlovák nyelvre fordították.