Milenko Stojičić
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.
Slika i (ja) gledac
(ilustracija za knjigu poezije)
1.
Slikano čudo raslikano izvan rama
kao misao razmišljena iz glave.
Boje do nesluta razbojene.
Svitac harmonije na vršku kista
majstora drhtućeg u zatalasanom prostoru
mirenja znaka i priznaka.
Blizu sam slici, ali bliski jesmo li
u dvojini?
2.
Razviđam sliku u dubini prostora
rimovanih kao u boji stih.
Je li Ona, stooka,dovidjela mene?
Pitam Majstora kista zapaljenog kao grm
Svetoga Elma: gorim li i ja raznobojnom vatrom?
Majstor zahuknu svoj plameni kist:
u slici još si samo mladun čist.
Nevidio jesi da se u božijem miru
svitac na kistu smirio u leptiru!
3.
Smjeran, ljubim kist ko krst kreacije,
ulazim u svetilište boje,
pročišćen znanjem leptira vjerujućeg
u religiju boga kolorita.
U nutrištu slike pričestiću se mezgrom
demijurga.
Učim školu svitaca i leptira, sričem sliku
i prisliku svemira.
Još sam bijel gledac u bijelosti slike
prvačić u školi delirike.
U budućoj zori likovne semantike dovidjeću
Hristanovu glavu delirike.
A kép és (én) a szemlélő
(verseskötethez illusztráció)
1.
A kereten túláradó festett
csoda
gondolatözön.
A színek határtalan
áradata.
A jelek jelzések
megbékélésének
megbolydult terében a
reszkető mester
ecsetén az összhang
hajnala.
Közel állok a képhez, de
vajh
viszonyunk meghitt-e?
2.
A színes rímekkel teli
térben látom a képet.
De Ő, a százszemű,
észrevett-e?
Kérdem a kezében Szent Elmo
tüzével
lángoló ecsetet tartó
Mestert: én is tarka lánggal lobogok?
A Mester izzó ecsetével
mutatta:
a képen csak az ifjú marad
tiszta.
Az isten szerelmére nem
látod
a szentjánosbogár a lepkében
lelt nyugovást!
3.
Alázatosan csókolom az
ecsetet, az alkotás keresztjét,
a lepke tudatával
letisztultan
bízva a szivárvány
istenében,
a színek szentélyébe lépek.
A képben a démiurgosz
éltető nedvével
fogok áldozni.
Bogarak lepkék iskolájában
tanulok,
képet képzeletet tagolok.
A kép fehérében csak fakó
szemlélő vagyok
elsős a téboly iskolájában.
Az új művészetek jövendő
hajnalán majd ismét találkozok
Krisztián tébolyodott alakjával.
Fordította: Fehér Illés
*Hristan – izmišljen mladi pesnik
**Krisztián: a szerző által kitalált ifjú költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése