Сергей Александрович Есенин (S. A. Jeszenyin) – (1895 – 1925)
Песнь о  собаке
Утром в ржаном закуте, 
Где златятся рогожи в ряд, 
Семерых ощенила сука, 
Рыжих семерых щенят. 
До вечера она их ласкала, 
Причёсывая языком, 
И струился снежок подталый 
Под тёплым её животом. 
А вечером, когда куры 
Обсиживают шесток, 
Вышел хозяин хмурый, 
Семерых всех поклал в мешок. 
По сугробам она бежала, 
Поспевая за ним бежать... 
И так долго, долго дрожала 
Воды незамёрзшей гладь. 
А когда чуть плелась обратно, 
Слизывая пот с боков, 
Показался ей месяц над хатой 
Одним из её щенков. 
В синюю высь звонко 
Глядела она, скуля, 
А месяц скользил тонкий 
И скрылся за холм в полях. 
И глухо, как от подачки, 
Когда бросят ей камень в смех, 
Покатились глаза собачьи 
Золотыми звёздами в снег. 
A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal, 
s fakó gyékényen, suta 
szalmakunyhóban hét piros 
kölyköt fiadzott a kutya. 
Nyelvével fésülgette őket, 
ki nem ment volna percre sem; 
ott mókázott, s meleg hasából 
habos tej csurrant édesen. 
S hogy leragadt a nap szeme, 
s elcsitult a baromfihad: 
jött a gazda, zsákba kötötte 
mind a hét kis kutyafiat. 
Nyomában loholt a kutya - 
elmaradoztak a hegyek... 
A pácéltalan víztükör 
fázón, sokáig remegett. 
S amint gyötörten hazaért, 
nyaldosva izzadt oldalát: 
egyik kölykének nézte a 
holdat, mit ringattak a fák. 
A szikrázó űrbe meredt, 
szimmantott és nyítt és nyögött, 
de a vékony hold is lecsúszott, 
eltűnt egy kék halom mögött. 
S mint akinek kenyér helyett 
kötődő kéz követ hajít: 
hullatni kezdte lassan a hóba 
szeme arany csillagait... 
Fordította: Képes Géza
Pesma o keruši
U svitanje, u pojati niskoj,
Gde se zlati rogoza gomila,
Sedmoro je štenadi riđaste,
Sedmoro je kučka oštenila.
Ližući ih jezikom crvenim,
Milovala štenad sve do mraka,
I kopneo sneg je zagrejani
Ispod njenog toploga stomaka.
Kad je jato kokošaka lenih
Zadremalo na motki sedeći,
Pošao je seljak natmureni,
Svih sedmoro noseći u vreći.
Mučeći se da im priđe malo,
Trčala je kroz nanose meke...
I dugo je, dugo je drhtalo
Nezamrzlo ogledalo reke.
Kada se natrag vukla po prtini,
Ližuć΄ svoje telo oznojeno,
Mesec joj se nad kućom učini
Kao jedno riđe štene njeno.
Gledala je u visinu modru,
Žalosni se urlik dugo čuo,
Tanki mesec klizio po svodu
I u polja za breg utonuo.
Nemo, k΄o od milostinje bedne,
Kada kamen bace joj iz šale,
U sneg su se pseće oči njene
Kao zlatne zvezde skotrljale.
Prevod: Dragan Malović
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése