Keresés ebben a blogban

2013. április 28., vasárnap

Théophile Gautier La caravane – A karaván – Karavana



Pierre Jules Théophile Gautier
Tarbes, August 30, 1811 – Neuilly-sur-Seine,October 23, 1872)


La caravane

La caravane humaine au Sahara du monde,
Par ce chemin des ans qui n'a pas de retour,
S'en va traînant le pied, brûlée aux feux du jour,
Et buvant sur ses bras la sueur qui l'inonde.

Le grand lion rugit et la tempête gronde ;
A l'horizon fuyard, ni minaret, ni tour ;
La seule ombre qu'on ait, c'est l'ombre du vautour,
Qui traverse le ciel cherchant sa proie immonde.

L'on avance toujours, et voici que l'on voit
Quelque chose de vert que l'on se montre au doigt :
C'est un bois de cyprès semé de blanches pierres.

Dieu, pour vous reposer, dans le désert du temps,
Comme des oasis, a mis les cimetières :
Couchez-vous et dormez, voyageurs haletants.


A karaván

Az ember-karaván, a lét sivatagán,
A vissza nem térő évek nagy ösvényén,
Naptól pörkölve, oly lassan, vánszorgva mén,
S a sós verítéket issza önönmagán.

Oroszlán és vihar versenyt ordítanak,
Nincs minaretnek itt s toronynak híre sem.
Az egyetlen árnyék: a dögre-éhesen
Kóválygó keselyű futó árnyéka csak.

Mennek. S egyszerre ím bíztatva tűn elé
Távol valami zöld; száz kéz mutat felé;
Fehér kövek fölött ciprus-berek susog.

A lét sivatagán, Isten, pihennetek
A temetőt adá oázul, menjetek,
S nyugodjatok meg ott, eltikkadt utasok.

Fordította: Vargha Gyula

Karavana

Karavana ljudi u svetskoj Sahari,
po stazi godina nepovratnih strana,
muče se, spržena ognjenima dana,
i pijući s ruku znoj koji se zari.

Olujina grmi i lav riče stari;
dalekim vidikom, ni kule, ni stana;
jedina je senka, senka od gavrana,
što tražeći plena visinom šestari.

Uvek smo sve  bliže, i vidi se staza
prema zelenilu koje prst pokaza:
to gaj je čempresa pun kamenja siva.

Pustinjom vremena, Bog, da vas sahrani,
kao odmorište, grobnice prikriva:
Lezite i spijte putnici skrhani.

Prevod: Kolja Mićević
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése