Heltai Jenő Diadal – Pobjeda



Heltai Jenő (Jene Heltai)

Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.

Diadal

Azt súgja néha-néha lelkem,
Hogy szebbet, jobbat érdemeltem,
Nevem sugárzóbb fénye mellett
Valamicskével több szerelmet.

Sugárzóbb fényt és több szerelmet...
Nem fáj, hogy ebből semmi sem lett
Nem fáj, hogy a remények, álmok
Romján ma egymagamban állok.

Nem fáj, hogy semmit el nem értem,
Ejh, boldogulni nem nagy érdem.
A szenvedésben, pusztulásban,
Bár szomorú - de szebb varázs van.

Hogyha a szívem panaszának
Csak egyszer is visszhangja támadt,
Ha egy dalom könnyet fakasztott,
Mit bánom én a sok kudarcot!

És hogyha egyszer egy leány volt,
Aki egy percig értem lángolt:
Ma fittyet hányok mindeneknek,
Mit bánom én, ha nem szeretnek!

Egy dal, amelyet emlegetnek,
Egy csók, amelyet nem felednek:
Bármi rövid volt, bármi rég volt,
De diadalnak épp elég volt. 

Pobjeda

Duša mi nekad-nekad šapne:

Zaslužih bolje da mi kapne

I ljepše ime da bi sjalo

I više ljubavi bar malo.

Ljubavi više, slave išta…

Ne boli što ne osta ništa,

Ne boli šti svim snima svojim

Na razvalinama sam stojim.

Ne boli što ništa ne postigoh.

Što se do sreće ne podigoh.

Patnje i boli koje snaže

Tužne su, ali ljepše, draže.

Ako je patnja srca moga

Jeku našla tek u jednoga,

Plaka li, hvala stiha snazi,

Što mi tad mogu svi porazi!

I ako jedna bješe žena

Ljubavlju na tren zanesena

U mene, tad me sad ne bole

Sve one koje me ne vole.

Tek jednom pjesmom nek sam smlavljen

Jedan cjelov nezaboravljen,

Ma kako sitan trag im osta

Za pobedu su uprav dosta.

Prevod: Enver Čolaković