Vajda János Liszt Ferenchez – Franzu Listu



Vajda János

Budapest, 1827. május 7. – Budapest, 1897. január 17.

Liszt Ferenchez

Kit hord örök hír s diadal,
Kiben szivünk ver s zeng a dal,
Mit idő el nem öl:
Honod, mely büszke rád s szeret -
A Hunyadiak, Zrinyiek
Hazája - üdvözöl!

Légy büszke rá, és ne feledd:
E föld, mely szülte bűszered,
Hősök, csodák hona;
E népnek, mely hord néma bút,
És örömében sírni tud,
Nincs párja, rokona.

Ó, jer közénk, maradj velünk,
Kik még hiszünk, még szeretünk,
Bár reményünk - titok.
Zengd te nekünk a csodadalt,
Mit nem mondhatnak el szavak,
Csak sejtnek milliók...

Vagy ám ha mégysz - hí a világ -
Vidd a haza határin át
E nép hirét tova;
A nép, melynek dalaiban
Nagy, halhatatlan búja van,
Nem halhat meg soha!

Franzu Listu

Tebe, kog vječne slave uspjeh goni,

Jer ti u glazbi krv sunca nam zvoni

Koju vrijeme ne ubija,

Domovina, što ponosna te voli,

Hunyadija i Zrinskog narod goli,

Slavi te sad i pozdravlja!

Budi ponosan na nju, dobro znaj

Da tebe nadahnjuje ovaj kraj

Što junaka i čuda je dom;

Tvom narodu što nijemo snosi bol

I u radosti plakati zna gol

Sličnog nema na svijetu tom.

O, dođi međ nas, ostani međ nama

Što volimo još sa tajnim nadama,

Premda sa nada runi;

Nama sviraj svoj čudesan pjev

Što kazat ne zna riječi gnjev,

Al slute milijuni.

Il, ako odeš, jer te zove svijet

Znaj kroza nj našu tajnu pronijet

Daleko doprijet

Nek mogne: narod što u pjesmama

Besmrtnu tugu nosi, nikada

Ne može umrijeti!

Prevod: Enver Čolaković