i koja si mudra kao bezbrižnost.
Ti koja umiješ s njegova čela čitati
bolje od mene njegovu samoću,
i koja otklanjaš spore sjenke
kolebanja s njegova lica
kao što proljetni vjetar otklanja
sjene oblaka koje plove nad brijegom.
i tvoja bedra zaustavljaju bol,
ako je tvoje ime počinak
njegovim mislima, i tvoje grlo
hladovina njegovu ležaju,
i noć tvojega glasa voćnjak
još nedodirnut olujama.
i budi pobožnija od sviju
koje su ga ljubile prije tebe.
Boj se jeka što se približuju
nedužnim posteljama ljubavi.
I blaga budi njegovu snu
pod nevidljivom planinom
na rubu mora koje huči.
ožalošćene pliskavice.
Tumaraj njegovom šumom. Prijazni gušteri
neće ti učiniti zla.
I žedne zmije koje ja ukrotih
pred tobom biti će ponizne.
u noćima oštrih mrazova.
Neka te miluje dječak kojega zaštitih
od uhoda na pustom drumu.
Neka ti miriše cvijeće koje ja zalivah
svojim suzama.
njegove muškosti. Njegovu plodnost
ne primih u svoja njedra
koja su pustošili pogledi
goniča stoke na sajmovima
i pohlepnih razbojnika.
njegovu djecu. I priče
koje za njih davno pripremih
možda ću ispričati plačući
malim ubogim medvjedima
ostavljenim u crnoj šumi.
budi blaga njegovu snu
koji je ostao bezazlen.
Ali mi dopusti da vidim
njegovo lice, dok na njega budu
silazile nepoznate godine.
I reci mi katkad nešto o njemu,
da ne moram pitati strance
koji mi se čude, i susjede
koji žale moju strpljivost.
ostani kraj njegova uzglavlja
i budi blaga njegovu snu.
Te akinek keze az enyémnél hamvasabb
Te akinek keze
az enyémnél hamvasabb
és bölcsességed
a gondtalan derű.
Te aki
homlokán a kínzó magányt
nálam
hamarabb felismered,
és a
tétovázás lassú árnyait
úgy
tűnteted el arcáról
mint
ahogyan a tavaszi szellő
a dombok
felett úszó felhőket.
Ha ölelésed
lelkesíti szívét
és öledben
nyugszik a fájdalom,
ha neved
gondolataiban
a nyugalmat
jelenti és torkod
vánkosának
hűse,
és az éjbe
szökő hangod még
viharoktól
nem érintett gyümölcsös.
Akkor
maradj mellette
és légy
irgalmasabb azoknál,
akik
előtted csókolták.
Félj a
visszhangoktól, melyek a szeplőtlen
szerelem
nyoszolyájához közelednek.
És légy
gyengéd a zúgó,
háborgó
tengerek által mosott
láthatatlan
hegyek alatt zajló álmaihoz.
Járd be
partjait. Találkozzál
a gyászoló
kardszárnyú delfinekkel.
Bolyongj
erdejében. A kicsiny gyíkok
nem fognak
bántani.
És az
általam szelídített szomjas kígyók
előtted
alázatosak lesznek.
Neked
daloljanak azok a madarak,
melyeket
fagyos éjeken én melegítettem.
Téged simogasson
az a gyermek, akit
a
puszta országúton én védtem a besúgóktól.
Néked illatozzon
az a virág,
melyet
könnyemmel öntöztem.
Nem
érhettem meg legszebb
férfi
korát. Termékenységét
nem
ölelhettem keblemre,
melyet a
vásárokon a hajcsárok
és kapzsi
rablók
tekintetei
dúltak.
Gyerekeit sosem
fogom
kézen fogva
vezetni. És a meséket
melyeket
rég elkészítettem,
talán egy
fekete erdőben
magára hagyott
bocsnak
mesélem
majd.
Te akinek keze
az enyémnél hamvasabb
gyanútlanul
maradt álmaihoz
légy
gyengéd.
De engedd
meg, hogy lássam
arcát, míg
az ismeretlen évek
lassan
változtatják.
És néha mondj
valamit róla,
hogy ne
kelljen idegeneket kérdeznem,
akik csak
csodálkoznak majd, vagy
a
szomszédokat, akik sajnálnak.
Te akinek keze
az enyémnél hamvasabb
maradj
mellette és
védjed
álmait.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése