Tatjana Bijelić Sisak 27. 05. 1974 –
Preispisivanje
Profesor Old je podijelio Sinove i ljubavnike
na nekoliko svježe isprintanih stranica
crnile se riječi, devedeset godina
čitao je jedno te isto djetinjstvo
iz ovog poglavlja treba da se izbaci
mjesto gdje su stvari krenule naopako,
vjeruje u naše sumnje u moderno
u godini s tri apsolutne nule
moli nas da se ne osipamo,
dobićemo parče prežvakanog Lorensa
iz koga je sinoć cijedio sokove
za našu limunadu.
Nismo žedni, on je u kolicima
dogurao piščevu voštanu figuru
bez glave, muvao se oko table, glava je
odavno bila njegova, na nama je
da uradimo praktičnu dekonstrukciju
ostalih nemuštih dijelova tijela,
kolikim simbolima prijeti smetlište!
kaže da su ovo posljednja humana rukovanja
značenjima, gladna sam i hladno mi je,
stojimo svečano u redu kao u bankama,
kad sam morala da biram parče za sebe
ostala je samo desna stražnja polutka, desna pesnica
od voštane figure do pjesničke sve je sterilno,
Old je pojeo glavu i nije se otrovao,
podijelio je ovo životno otkriće s akademijom,
gleda me strpljivo jer želi da uživam,
nek svako jede svoj komadić na savremen način,
kaže da su sva žvakanja jednako važna, kaže mi
da su svi pokazali svoj modus, pa moram i ja
posljednja u nizu, smiju se siti
svi prije mene, a ja
čula gladne plodne vode u sobi preko puta,
čula sebe iz sebe kako izrastam, cvjetam ulijevo
tamo gdje žene pronalaze neke stare sveske,
dovoljno razloga da skrenem.
Kiírt átirat
Old
professzor kiosztotta a Fiúk és szeretők-et
néhány
frissen nyomtatott oldalon
sorakoztak
a mondatok, kilencven éven át
olvasott
ugyanarról a gyerekkorról
ebből
a fejezetből ki kell törölni
azt a
részt mikor a gondok kezdődtek,
higgyél
sugallatainknak a korszerűnek
a
három abszolút nullájú évnek
kérjél
bennünket, ne széledjünk szét,
egy
darab agyonrágott Lorenset kapunk
melyből
tegnap hűsítő italunk számára
gyümölcslevet
sajtolt.
Nem
vagyunk szomjasak, ő tolókocsiban van
tolta
az író lefejezett viaszfiguráját,
a
tábla körül forgolódott, a fej
már
régen az övé volt, ránk maradt
a test
többi néma részének
hasznosítható
szétszerelése,
mennyi
jelképpel fenyeget a szemétdomb!
mondja
ez utóbbi a jelképek emberséges
gondozása,
éhes vagyok és fázok,
ünnepélyesen
állunk a sorban mint a bankokban,
mikor
egy részt részemre kellett választanom
a jobb
hátsó comb maradt, a viaszfigura
jobb
öklétől a költőéig minden meddő,
Old
megette a fejet és nem mérgezte meg magát,
életművét
megosztotta az akadémiával,
türelmesen
figyelt, szerette volna ha élvezem,
saját
részét mindenki fogyassza korszerűen,
mondta
a rágcsálások egyformán fontosak, nekem
mondta
mindenki feltárta jellemét, nekem a sorban
utolsónak
is meg kell tenni, nevetnek a jóllakottak
mindenki
előttem, de én
a
másik szobából az éhes magzatvizet hallottam,
hallottam
ahogy önmagamból sarjadok, balra
nyíltam
ahol a nők holmi régi füzeteket találnak,
elég ok arra hogy irányt váltsak.
Fordította: Fehér Illés
Tatjana Bijelić rođena je 1974. godine u Sisku. Predaje angloameričku književnost na Filološkom fakultetu u Banjoj Luci. Do sada je objavila monografiju o matrilinijskim odnosima u prozi Margaret Atvud, dvadesetak naučnih i stručnih radova, dvije zbirke pjesama i dvije knjige prevoda. Zastupljena je u mnogim izborima poezije, nagrađivana i prevođena na nekoliko jezika. Članica je uredništva naučnog časopisa Filolog i književnog časopisa Putevi.
Tatjana Bijelić 1974.-ben Sziszeken született. Angolamerikai irodalmat ad elő a Banyalukai Filológiai tanszéken. Eddig mintegy húsz tudományos munkája, két verseskötete és két fordításkötete jelent meg. Versei antológiákban szerepelnek, „Ljupko Račić” díjjal kitüntett költőnő. Költeményeit angol, német, szlovén, francia és dán nyelvre fordították. A „Filológus“ tudományos folyóirat és a „Putevi“ irodalmi folyóirat szerkesztőségének tagja.
Mint sokan, a Délszláv háború idején menekültként érkezett Banja Lukára. A menekültsors költészetének meghatározó motívuma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése