Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –
Vrtoglavica
Мakondo postaje stvaran
Ne čudi me što tako često padate. Zagonetnije mi je što vam je glava još na ramenu.
Тo nije narkolepsija, već kompleks čestog čitanja. Rečenice su vas opile.
А sa koje strane knjige padate?
Razumijete li postupke svojih junaka i da li bi postali ubica kao neki od njih
samo zato što ste ih osmislili ne daje vam za pravo da vjerujete u Boga
zločin milosrđe slavu propast istoriju filozofiju genetiku
ili bi ipak zagonetnije počeli kako vas ne bi oborio završetak?
Imate li strahove kada dodirnete korice, gori li u vama djetinjstvo
ili ste željeli prečicom odrasti?
Ne znam i ne želim da znam!
Ponekad padajući pomislim da je znatiželja kućica u kojoj je začet univerzum.
Na jednoj strani je krov, prepotstavljam da je gore, ali ne smijem gore, na drugoj su
vrata što trepere kao trup aviona bombardera, na trećoj prozori koji na mogu zaustaviti
promaju kišu i insekte,
a na četvrtoj je veranda sa okačenom mrežom u kojoj drijema čitalac, puštajući um da onjuši i razgleda duge plantaže neobranih knjiga. Ne podnosim nepomično voće, previše je soka u njima. Kućica se sklopi kada se ubere knjiga.Prvo je pomiluju oči, pa usne i jezik.
Káprázat
Macondo megelevenedik
Nem csodálom hogy sűrűn
elestek. Számomra titokzatosabb fejetek még nyakatokon van.
Ez nem narkolepszia,
olvasászavar. A mondatok káprázata.
A könyv melyik oldalára
estek?
Megértitek-e hőseitek
cselekedeteit gyilkosokká válnátok-e mint közülük néhány
csak azért mert így
terveztétek nincs jogotok hinni Istenben
bűnben irgalomban
dicsőségben bukásban történelemben filozófiában genetikában
vagy mégis rejtélyesebben
kezdenétek hogy a vég ne teperjen le benneteket?
Féltek-e mikor megérintitek
a borítólapot, lángol-e bennetek gyerekkorotok
vagy minden keresztülvágva
akartok felnőttekké válni?
Nem tudom, nem is akarom
tudni!
Néha zuhanás közben úgy
érzem a kíváncsiság kunyhó melyben az univerzum fogant.
Egyik oldalán a tető,
feltételezem fenn, de nem merek felmenni, másik oldalán a bombázó törzséhez
hasonlóan vibráló ajtó, harmadik oldalán az ablakok huzatot esőt bogarakat nem
képesek visszatartani,
negyedik oldalán van a tornác függőhálóval ahol az
olvasó szendereg, szabadon szagolja lapozgatja a hosszú még érintetlen
könyvültetvényeket. Nem viselem el a mozdulatlan gyümölcsöt, túl sok
gyümölcsnedvet tartalmaz. A ház könyvszüretkor áll össze. Először a szem majd
az ajak és a nyelv simítja meg.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése