Ranko Risojević (Riszojevity Ranko)
Kalender kod Bosanske Kostajnice 1943 -
Sjećanje
Okovan sjećanjem, trunem u mulju.
Oblacima sam obavio glavu, kao udaljenu zvijezdu,
slušam kako u meni raste nebeski šum
neodgonetnuti tekst ostavljen u magli.
Oblacima sam obavio glavu, kao udaljenu zvijezdu,
slušam kako u meni raste nebeski šum
neodgonetnuti tekst ostavljen u magli.
Odakle stiže ovaj uveli dan?
Na mom se dlanu uvija kao gusjenica,
podiže rilce, njuši vazduh, raste
naočigled svim mrtvim u drevnim ratovima.
Na mom se dlanu uvija kao gusjenica,
podiže rilce, njuši vazduh, raste
naočigled svim mrtvim u drevnim ratovima.
Borna kola, slonovi, vranci, tenkovi -
mjestimično se otvara zemlja i guta ih,
nikada se više neće zapitati:
Gdje smo to, ili nešto tome slično.
mjestimično se otvara zemlja i guta ih,
nikada se više neće zapitati:
Gdje smo to, ili nešto tome slično.
Ničega se više ne sjećam, slobodan
uranjam u svježinu svoga potoka.
Nov kao bistra voda, osjećam oblutke
preko kojih klize moji novi tabani.
uranjam u svježinu svoga potoka.
Nov kao bistra voda, osjećam oblutke
preko kojih klize moji novi tabani.
Emlékezés
Emlékekkel gúzsba kötve
rothadok az iszapban.
Mint távoli csillagot
fejemet felhőbe burkoltam,
hallgatom hogyan terjed
bennem az égi sugallat
a ködben hagyott
megfejtetlen szöveg.
Honnan ez a tikkasztó nap?
Hernyóként kúszik
tenyeremen,
emeli ormányát, szimatol,
az ősi
háborúkban elesettek szeme
láttára.
Harckocsik, elefántok,
vasderesek, tankok –
helyenként megnyílik a föld
és elnyeli őket,
soha senki nem teszi fel a
kérdést:
Egyáltalán hol vannak,
léteznek-e még.
Semmire sem emlékszem,
szabadon
merülök saját patakom
frissességébe.
Mint a tiszta patakvíz
érzem a kavicsokat
melyeken új talpaim
siklanak.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése